Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Gyakorlati rész - VII. Az általános emberi és az egyén
GYAKORLATI RÉSZ rendezni, hogy az élőlényre magára vonatkozó, vagyis az ösztönösséghez közelebb eső jelenségeket korai, a világ tárgyait megragadó és változtató akarati teljesítményeket pedig késői fejlődési jelenségeknek fogtuk fel. Az érzékelő magatartás terén az érzékek legelemibb! teljesítményének mondtuk az ösztöntörekvések azonnali kiváltását. A fejlődés során a szükségleteket érzések alakjában kezdjük átélni; az érzések a szervezeti állapottól függnek és így a külvilág sajátságaiból mit sem engednek megragadni. Az érzések differenciálódása olyan benyomások kialakulására vezet, melyeket mint az egyénen kívülről eredőket veszünk észre, mint a külvilágnak ránk tett hatásait, kifejezéseit. A hasonlóságok észrevevése a tárgyak tagozódásának megragadására és, ezáltal a szemléleti világkép állandóságának kialakulására vezet. A jelenségek változásaiban állandóságot biztosít továbbá, hogy a tárgyakon végbemenő változásokat a közegeknek tulajdonítjuk és így a tárgyakon kívül a térnek, a megvilágításnak, vagyis végül az egész külvilágnak reális létezését vesszük észre. Az irányított, szándékos észrevevés, vagyis a megfigyelés az érzékelő magatartás legmagasabbrendű teljesítménye. A cselekvő magatartás szükségletektől irányított automatizált reflexekből és a szervezeti állapotból fakadó spontán mozgásokból alakul a kiilvilági sajátságokhoz igazodó testmozgássá és tárgyakkal való babrálássá. Ezek a teljesítmények mozgékonyság és ügyesség formájában kísérik az embert a fejlődése útján. Ezen az utón a cselekvések célrairá- nyulása, alkotásra törése jelenti a legnagyobb fordulatot, amikor is a cselekvő magatartás szándékos és irányított munkában kezd megnyilatkozni. A törekvések tehát nem közvetlenül, hanem megfigyelő, gondolati és értékelő működések közbelépésével valósulnak meg. Az értelmi magatartást az ösztönös érdeklődéssel és az érzéki élmények utóhatásával való kapcsolatában tárgyaltuk. Az érzéki emlékezet és képzelet a felismerést és a belátást teszi lehetővé, ami által az ember minden helyzetében alkalmazkodni tud a környezetéhez. Az irányított, szándékos el78
