Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - V. Az értelem
AZ ÉRTELEM szik megragadni. Az analógiás kutató nem világszellemeket él át, hanem történés-típusokat. Ahol hasonlót pillant meg, ott nem azonosságot lát, mint a mágikus gondolkodó, hanem összefüggést, aminek reális létet tulajdonít. Az átélt hasonlóságot nem oldja fel, hanem osztatlan egészében igyekszik megtartani. Valamely műalkotáson pl. „megérzi“ annak eredetét, a kort, a helyet, a mestert, ahonnan származik, de nem fogalmi elemek, hanem az összbenyomás alapján, amely bizonyos típushoz való tartozást enged észrevenni. Az ösztönös emberismeret is ebbe a gondolatvilágba tartozik. Valakinek puszta megjelenése bizonyos benyomás, egyes jelek révén egy típust idéz fel, amely számos tulajdonság együttesét tartalmazza. Az eseményeknek hasonlóságok alapján való egymásra vonatkoztatása kóros esetekben túlzásba megy. A vonatkoztatási téboly (paranoia) pl. üldözési téveszmékben vagy mágikus rendszeralkotásban nyilvánul. Némely szépírónak az a szokása, hogy szójátékokban fejez ki világmélységeket, ugyancsak paranoid vonás. A mágikus és analógiás gondolkodás távolfekvő kapcsolatai az érzéki fantázia termékei. Elvont gondolkodással itt nem igen találkozunk. A kutatás további jellegzetes fajai viszont mindig elvonásokkal dolgoznak. A fogalmak bizonyos túlbecsülése jellemzi a kategoriális gondolkodást. A kutató nem hasonlóságot, hanem lényeget, nem típusokat, hanem általános határozmányokat keres. A jelenségeket egyetemességük szempontjából nézi és a világot a legáltalánosabb határozmányok, a kategóriák megvalósulásaként fogja fel. A jelenségeket abból a szempontból nézi, hogy mikép lehet rájuk húzni a kategóriákat és csak vagy- vagy-ot ismer. A. jelenségeket nem látja a szemléletes gondolkodók mindent elfogadó naivitásával, hanem mint ennek vagy annak a fogalomnak teljes vagy hiányos megjelenését. Azokat a jelenségeket, melyeket nem tud egyik vagy másik kategóriába beosztani, bonyolultnak nevezi, jóllehet megjelenésükben egyszerűek, csakhogy a kategóriák szempontjából „átmeneti típusok“. A világ lényegét a kategoriális gondolkodó szubsztanciák felfedezésével kutatja, az állandót keresve 5 Hankai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret 65
