Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Elméleti rész - IV. Mozgás és cselekvés
ELMÉLETI RÉSZ megfogása tehát az első cselekvési tendencia, vagyis az első szabályszerűség, melyet a cselekvésekről kimondhatunk. Miként az erős fény a szem hunyorítására, a test felfordítása a karok nyújtására vezet, úgy indítja a 6 hónapos gyermeket egy fényes kanál megpillantása arra, hogy feléjenyúÍjon és megfogja. Míg azonban a reflexek alaktani és élettani előfeltételei ismeretesek, addig a cselekvési tendenciákról csak mint ilyenekről beszélhetünk, élettani alapjaikat bonyolult és alkalmazkodó voltuk miatt még nem ismerjük. Féléven túl a csecsemő felülni, majd mászkálni próbál, ketrece vagy a divány széléig halad és onnan bámul ki a világba. A cselekvési tendenciák második nagy csoportja a tér határainak kikémlelése, „bemászkálása“. A cselekvési tendenciák mind speciálisabbak lesznek. Az egyéves gyermek a kanalat nyelénél, a bögrét fülénél fogja meg, akkor is, ha erre nem tanítják. Ezek tehát nem szokások, hanem spontán cselekvési tendenciák.* Az egyéves gyermek felfedezi a tárgyak között fennálló kapcsolatokat és örömet talál abban, ha pl. bedugja a kanál nyelét a börgre fülébe. Golyót skatulyába dobni, botot résbe préselni a kisgyermek legkedvesebb foglalkozásai a második életévben. A kisgyermek az eldöntött tárgyat visszaállítja, a leesettet felemeli, a mozgathatót elhajítja és így tovább. Ilyenféle mozgásokat a felnőttnél is megfigyelhetünk. Leesett tárgy után hajolunk akkor is, ha a tárgyra nincs szükségünk, sőt akkor is, ha olyan fiatalabb egyén van jelen, aki ugrik érte. A tóparton sétáló ember szeret kavicsot hajigálni a vizbe. A tárgyakkal való babrálás, azok összeütögetése, összerakása, egybeépítése, rendezése a kisgyermek mozgásainak javát alkotja. De nemcsak a tárgyakkal való babrálásban, hanem a saját teste mozgatásában is sok változatosságot mutat a kisgyermek. Mászkálás, totyogás és szaladgálás a saját test * A modern pszichológiában egyre kisebb szerepet játszik a szokás fogalma. A babrálást régen utánzáson és sikeren alapuló szokásnak tulajdonították, ma pedig immanens cselekvési törvényeit keresik. Ugyanígy az érzékeléstanban régebben a tárgyészrevevést gyakori együttlátáson alapuló szokásnak fogták fel, ma pedig az érzékelés immanens teljesítményét látjuk a tárgyészrevevésben. 44
