Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

III. A nyert anyag feldolgozása

rá, hogy saját lehetőségi körömben játszódott le. Hacsak okkult összefüggésekre nem gondolunk.

Amint látjuk, a bizonytalanság elkerülhetetlen. Ahol két lehetőségi kör találkozása áll a probléma központjában, ott a kérdéses esemény az egyik lelki élet felől vagy determinált, értelmes, vagy — legalábbis a találkozás időpontját tekintve — determinálatlan, vagy pedig az esemény hovatartozásának eldöntetlennek kell maradnia. De vájjon, újra kérdezzük, vannak-e a lélekre nézve egyáltalában véletlen események, azaz olyanok, amelyek egy — természetesen nem fizikai, hanem lelki — lehetőségi körön belül kapcsolatlanok és így értelmetlenek? E kérdést valahogy a tapasztalati oldaláról kell megközelíteni. Én, Hollós egy idevágó előadásától indíttatva, a „véletlen“ összetalálkozások eseteit egy bizonyos időn keresztül összegyűjtöttem: olyan esetek voltak ezek, ahol egy mé- lyen-okkultisztikus magyarázati lehetőségen kívül csak a két rendszer függetlenségét bizonyító interpretációnak volt helye; azaz az egyik rendszer szempontjából annak a kérdésnek, hogy az összetalálkozás értelmes-e, nem lehetett kézzelfogható értelme. Ez azonban újra azt jelenti, hogy az analitikus módszert nem lehet helyesen alkalmazni ott, ahol nem egy lehetőségi körön belül lejátszódó eseményekről van szó.

Két példát mondok el az összegyűjtött anyagomból. Az egyik magammal esett meg, a következőképpen. Az uccán megyek és közben gondolatok kergetőznek bennem perceken keresztül. Egy orvosra gondolok, aki így meg így viselkedett valakivel szemben, talán nem is először, amint azt éppen egy órával azelőtt megtudtam, nem is értem, hogy ez az X. Y. hogyan lehet orvos. így morfondirozgatva magamban, egyszer csak egy szállítókocsi bukkan fel az úttesten, velem ellenkező irányból hajtva. A kocsi oldalán ott a felírás: X. Y.... kereskedő. Ha ez álmom lett volna, az értelme napnál világosabb lenne: X. Y. már nem is orvos, hanem kereskedő. De nem volt álom, valóság volt és én a kocsitól függetlenül gondoltam, bennem világos okok folytonosságában X.-re, de a kocsi is én tőlem függetlenül hajtott a maga útján.

A másik példa analizisben esett meg. Valaki elmondja, hogy zsebórája, melyet hibátlan, megbízható járása jellemzett, éppen mielőtt útnak indult az analizisórára, megállt.

57