Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés
hetősége van. A tudattalan a gyógyulást a betegség „elvesztésiével, valaminek az elvesztésével, önmagának elvesztésével azonosíthatja. De a jelen helyzetet is félreértheti és a jelenlegi gyógyulást egy régi, már átélt gyógyulással cserélheti fel. Ha az akkori gyógyulás kinos élményekhez kapcsolódott, akkor a tudattalan az ellen a gyógyulás ellen is tiltakozik, ami jelenleg folyamatban van. Hasznos ismerni az ellenállásnak azt a megjelenési formáját is, melyet egy betegem negatív ellenállásnak nevezett el, és ami abban mutatkozik, hogy az analizált a valamiképpen kifogásolható, tehát ellenállásosan megjelenő cselekvéseit egyszerűen profilaktikusan abbahagyja. Ezek — legalábbis aktuális indító okokból — azért nem kerülnek szóba, mert az analizált úgy rendezi az életét, hogy kerüli az olyan eseményeket, amelyekben egy ilyen cselekvés (pl. bizonyos perverzió) megvalósulna. Ami nincs — mondja ez az érv — arról nem is kell vallomást tenni. Tágabb értelemben ide tartozhat az elfelejtési formában mutatkozó ellenállás is. A beteg szívesen beszélne pl. erről vagy arról a szokásáról, de csodálatosképpen az ana- lizis-órán sohasem jut az eszébe. Mintha nem is lenne, biztatja ez az ellenállási forma. A túloldali séma a leírt specifikus ellenállásfajták áttekintését adja: Az analitikust az ellenállások nemcsak önmagukért érdeklik. Bármennyi felvilágosítást nyújt is analizisúk, a tulajdonképpeni cél a legyőzésük. Az analízisben lévőt át kell rajtuk segíteni, az analízist tovább vezetni. Milyen eszközök állnak ebben az analitikus rendelkezésére? A felelet, amely az analízis irányából folyik, úgy hangzana, hogy az ellenállásokat tudatossá kell tenni. Csakhogy, amint tudjuk, vannak tudatos ellenállások is. Ezek talán csak leplezések volnának és a háttérben mindig felfedhe- tők a tudattalanok? Nos, igen gyakran ez is megtörténik, az analízis az ellenállások egész hálózatát leplezi le és emellett mégsem megy tovább. Ismét Freud volt az, aki e jelenséget a „keresztüldol- gozás“ (Durcharbeiten) fogalmának segítségével közelebb hozta a megértéshez. Egy ellenállás csupán akkor oldódik, ha át meg át van dolgozva, azaz ha az analitikus felvilágosító munkáját az analizált egész énje és egész tudattalanja magáévá tette. Emellett az ellenállás leépítésének 37
