Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés

tagjaival mindig közlendők voltak.11) A titok szociális je­lenség, amelynél elrejtés és közlés kölcsönösen kiegészítik egymást. Elrejtés itt, közlés amott. Mi van már most a titokban, ami a közlési vágyat ál­landóan ébren tartja? Egy szóval megnevezhetjük: a titok elszigetelő ereje. Amíg titkomat magamban őrzöm, magányos ember vagyok; nem a titok tartalma izolál, de a titok-őrzés ténye önmagában. A szeretés viszont nem tűr titkot, rész­ben, mert a másokkal való közlés a szeretés kizárólagossá­gának kötelékeit elszakítja és az egyik szerető felet más­irányú szorosabb kötelékbe sodorja, főleg pedig, mert a titok válaszfalat emel ott, ahol a kívánság a tökéletes át- ömlésre irányul. Ez az „átömlés“ egyben az élőlény legelső tájékozódási módja, a tájékozódás hideg és meleg szerint,12) a tájékozódás, ami az anya testiségét a csecsemőével össze­köti és amelyik az emberi csecsemőnél, a belekapaszkodás megnehezítésével, az első teljesítetlen vágyat hagyja hátra. A titoktartáson éppen ennek az önmagát feladó átömlésnek őseredeti ösztöne törik meg. Más szavakkal: abban, akinek titka van, valóban állandó vágy él a titoktól való szabadulásra. Ha ez nem sikerül neki, akkor neurotikus felépítmény jöhet létre. De nem a titok tárgyának esetleges negatív értékelése az, ami a titok terhét elviselhetetlenné teszi, hanem az egyénnek a titkolózás által előidézett elszigeteltsége, szeretethiánya. Itt van az a pont, ahol az indulat kimondásának belső vágy jön elébe: a nyelv mint szociális jelenség az elszige­teltségnek vet véget. A közös érzések után szomjazó lélek az átömlő meleg helyett a közös megértést közvetítő nyelv­ben talál eszközt, hogy magányosságából kimeneküljön. A bűnnek mindenen keresztültörő bevallására ugyanez áll: a vallomás nem a rákövetkező büntetés miatt, hanem annak ellenére történik. A titok megszűnése a belekapaszkodási vágyat újabb reménnyel tölti el. Emellett itt, az elmondottak után különösen hangzó, de voltaképpen igen természetes megjegyzést kell tennünk. Éppúgy, mint az előbbi két „tökéletlen“, úgy ennél a már kifogástalannak látszó beállításnál is lehet az elvet ad ab- siírdum vinni. A nyelv nemcsak a közlés, hanem az eltit­u) Hermann: Geheime Gesellschaften der Kinder und die Sexualität Archiv für Frauenkunde. Sexualwissemschaftliches Beiheft. 1922. la) Hermann: Das Ich und das Denken. 1929. 30

Next

/
Thumbnails
Contents