Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)

II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés

szakad, a tudatos figyelem mintegy lecsúszik a fixált anyagról. Ez az a beállítás, amelyet analizált és analizáló egyaránt vállal, — az analizált, hogy a tudattalan megjelenhessék, az analizáló, hogy a másik tudattalanjából jövő jelzéseket, vele harmonizáló beállításban, elfoghassa. Ez a beállítás — a figyelem és az utána következő lecsúszás — azért eredményes, mert a tudattalan működésmódjához hasonlóvá lesz; a tudattalan ugyanis nem ismer direkt, egyenesen, állandóan egy cél felé törekvő irányt. A tudatosban a figyelem mintegy kiegyenesíti, egy cél felé vezeti az ént, a tudattalanban ilyesfajta figyelem viszont nincs, hanem valami analóg „görbe“ irányítás.

Nézzük ezek után, hogyan hangzik az analitikus felszólítás Freudnál, azaz hogyan fest szerinte az a legelőnyösebb beállítás, amely az analitikusan felhasználható anyaghoz juttat? Freud az analitiko technikai alapszabályt több helyen és több fogalmazásban idézi, legrészletesebben talán a „Bevezetés a pszichoanalízisbe“ című munkájában: „A betegnek lelkére kötjük, hogy, anélkül, hogy gondolna valamire, a nyugodt önmegfigyelés bizonyos állapotába merüljön s mindent közöljön velünk, amit eközben a bensejében észrevesz: érzelmeket, gondolatokat, emlékeket, abban az egymásutánban, ahogy azok benne felbukkannak. Emellett kifejezetten óvjuk, hogy bármely moti- vumnak is engedjen, amely válogatást vagy kizárást szeretne tenni az ötletek között, legyenek ezek bár nagyon is kellemetlenek, vagy túlságosan indiszkrétek ahhoz, hogy őket elmondjuk, vagy tűnjenek olybá, hogy túlságosan jelentéktelenek, nem a tárgyhoz tartozók, vagy hogy értelmetlenek, közlésre nem érdemesek. Eszébe véssük, hogy tudatának mindig csak a felületét kövesse, azzal szemben, amit talált, mindennemű bírálatot mellőzzön s megmagyarázzuk neki, hogy a kezelés eredménye, elsősorban is a kezelés időtartama, lelkiismeretességének attól a fokától függ, amellyel az analízisnek ezt a technikai alapszabályát követi“.4)

Mi az a többlet, amit ez a felszólítás a mesterségesen szűkített „bőméi tétel“-lel szemben (és közel a teljes bör4) Freud: Bevezetés a pszichoanalízisbe. Magy. ford. dr. Hermann I. 288. o.

18