Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés
értelme hiányzik. De vájjon értelmetlen-e más szempontból is? Az egyetlen, amit a páciensről tudunk az, hogy fiatal korában tisztiszolga volt, — de ez az egy is elég ahhoz, hogy beszédéből egyet s mást megértsünk. Ki lehet érezni, hogy az orvost, jelenlegi „feljebbvalóját, hajdani urával azonosítja, az ember érez valamit abból a nehezen előtörő vágyból is, hogy az orvos-katonatiszttel egy társadalmi színvonalra helyezkedhessék. És ezzel a mániás beteg első pillanatra teljesen értelmetlen mondatfűzése mélyebb betekintést enged lelki életébe, mint annak a nem-gondolat- szökelléses, nem mániás neurotikusnak Liepmannál ugyancsak idézett tényállásilag értelmes válasza, aki álmatlanságról panaszkodik és azt a meleg fürdőnek vagy betegtársai lármájának tulajdonítja. Az az értelem, amelyet az idézett gondolatszökelléses beszédből ki tudunk olvasni, tehát nem egyéb, mint beilleszthetőség a beszélő életkontinuitásába. Ez az az értelem, amelynek meglátása a pszichoanalitikus eljárás első feladata: ez éppen a pszichoanalitikus értelem. Emellett azonban vannak gondolatszökellések, amelyeknél ez a pszichoanalitikus értelem sem állapítható meg, akár mert a beszélő személyéről még ennyit sem tudunk, akár mert a betegségi állapot a képzettartalmak még teljesebb széteséséhez vezetett. A börnei felszólításnak — mindent kimondani, ami az eszünkbe jut — minden egyéb irányítást kizáró követése tehát csak egy optimális zónán belül értékesíthető a pszichoanalízis számára. Ezen a zónán belül meg tudunk látni belső, azaz az életkontinuitásból adódó összefüggéseket, fel tudunk ismerni olyan értelmeket, amelyek a szokványos jonmegfigyelés elől rejtve maradnak. E zónán kívül azonban már nemcsak a tényállás-értelmet nélkülözzük, hanem az analitikus értelem is kisiklik kezeink közül. Az analitikus módszertan feladata tehát egyrészt rámutatni arra a lelki mechanizmusra, amely a börnei felszólításra való reakciót analitikusan termékennyé teszi, — másrészt megállapítani azt a hiányt, amelynél fogva termékenysége csak körülhatárolt területre szorítkozik. Melyek azok a lelki feltételek, amelyek a „mindent kimondani, ami az eszünkbe jut“ beállításnál mint kísérő körülmények a tovább- és mélyebbrehatoláshoz, az életbe15
