Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral
belül megértjük, mekkora mechanikai munkát kell a beszélni kezdő apró emberkének végeznie. Azonban a főnehézség mégsem ezen folyamatban, hanem ama összetett neuro-psychikai munkában rejlik, melyet a szó jelentése okoz. Az állat nem azért képtelen a beszédre, mert a mechanikai nehézségek le- győzhetetlenek — mert hiszen van, amely le tudja ezeket győzni — hanem kizárólag csak szellemi fejlődésének elégtelensége alapján. Az állatnak nincs tiszta gondolata, avagy csak nagyon kevés lehetneki, ezért ke ptefen—a-kesz-éd <4; megtanulni. A hozzá liasonló^gyengeéTITréjn—gyermek meg van fosztva a beszéd kincsétől, de nem is érzi szükségét. A beszéd fejlődésének három szakaszát különböztethetjük meg: 1. Előkészítő szakasz. A hang tanulása. 2. A szavak jelentésének megértése. 3. A szavak kiejtése Az első időszak ismertető jelenségei, hogy a gyermek képes artikulált hangok kiejtésére. Ezt jó vagy rossz kedvében teszi. Az első időszak 3—6. havában a gyermek hosszúra nyújtott, nem artikulált hangokat hallat, a 10. hónap után sokféle, tiszta artikulált hang kiejtésére képes. Pl. ti, gl, gyi, ma, to, stb. Ezen időponttól kezdve a gyermek figyeli a felnőttek beszédét és rövid két hónap alatt igensok szónak a jelentését ismeri meg. Mégsem tud azonban beszélni, a nyelv a gyermeknek mint akustikai benyomás és nem mint motorikus tevékenység ismerős. A gyermek utánozni kezdi aM'elnőttet, (Echo- heszéd) de önállóan miég nem beszél. Azorrban gyorsan halaid. ~Azon esHekben, a mikor a beszéd fejlődése késik, az inkább a kiejtésre, mint a szavak jelentésére vonatkozik. Ez a tény bizonyítja, mily nehéz a beszédhez szükséges mozgások elsajátítása. Beható vizsgálat eredményeképen ismeretes az, hogy két vagy több" hangzónak egy szótaggá való összevonása nagy nehézségeket okoiTli gyermeknek. A gyermeki beszéd fejlődésének megvizsgálására tett kísérleteink (Archives de Neurologie t. VI. 1883) alapján, a hangkeletkezésnek két typusát határoztuk meg. Némely gyermek főfigyelme a.szó — úgyszólván — csontvázának megismerésére lordul, tehát a hangok mennyiségét és intonatióját kutatja; másik inkább az egyes hangok tulajdonságait figyeli meg. Az első csoportba tartozók a lélegzés és hangoztatás munkájából indulnak ki, a második
