Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

kiinduló pontját izomérzék és izommozgások teszik. így a szervezet legcsekélyebb mozgása kiinduló pontjává lehet az emlékező munkának. A gyermek ezt a természeti törvényt követi fejlődésében és midőn ösztönszerűleg, minden cél nélkül nagy csomó mozgást végez, emlékezetének számtalan közvetítő tagot szolgáltat, melyeknek ingerlődése kiinduló pontjává válhatik az emlékezés egyik vagy másik folyamatának. Az emlékezet és reprodukció erőben nyernek azáltal, bogy az izomérzések és a szellemi folyamatok segítségére állanak. Mindenekelőtt kapcsolódnak a gyermek tapintó és izomérzései, mert hiszen minden izommozgást akaratlanul egyik helyen bőrfeszülés, a másik részen bőrernyedés követ és ezáltal egyidejűleg az izom- és tapintási asszociációk egész tömege váltódik ki.

Minden mozdulat, minden izomösszehúzódás forrása eme két fajta érzésnek, melyek számtalan ismétlődés által elszakíthatta n lánccá fonódnak össze. Eme nagyszámú kar- és lábmozgáshoz később látási behatások is társulnak: a gyermek állandóan szemléli kezét vagy lábát, melyeket ide-oda lóbál. S az ilyen foglalatoskodás vagy mulatozás közben látáói, tapintási éó izomé rzéáeket fűz Össze a gyermek egy láncba vagy egy sorba. Hasonló gyermekmulatságok végtelen hosszú sora bizonyitja, mily rendkívül nagy szükség van ilyenfajta gyakorlatokra a gyermeknek. Az asszociálás gyakorlatai a cselekvések szakadatlan sorának alakjában jelentkeznek a gyer- meknél.

Preqer mondja a gyermekjátékokról, hogy azok nem a szó szoros értelmében veendő játékok^ Fi a néni gyermektől

'alkalmazott valóságos é x p eTTmen t u inok~^Éls^tényleg, néha 'a teg^gys^rüMimiiűköTjé's'élrTs7ibdűt^üTmlyen ek r ő 1 fönt szóltunk, sűrűn árulnak el valódi pszichológiai mélységet. Miközben pl. a gyermek saját kezecskéivel játszik, nevezetesen mozgatja, figyeli azt, vagy a m&sik kezével megérinti, majd a tekintetét és figyelmét koncentrálja, azaz szemléli azt, majd meg eler- nyed a pillantása és határozatlanul néz előre, ami azt jelenti, hogy figyelme most már nem az optikai, hanem az izom és tapintási érzésekre koncentrálódott. A két esel mindenikében a gondolatnak más-más kiinduló pontja játszik közre.

Talán az ajkak és ujjak izom-, illetőleg tapintógyakorlatai teszik a gyermeki játékok legjelentősebb csoportját. Ezt az