Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral
47 nyugvó fényforrás van, pl. az ablak és egy égő gyertya, úgy a gyermek előbb hosszasan bámul az egyikbe, majd lassan a másik felé irányítja a tekintetét, miközben nemcsak a szemeit, de a fejét is fordítja. A látnitanulás harmadik periódusában megtanulja a gyermek a mozgó állapotban levő tárgyat a szemeivel követni. Azonban csak lassan mozgó tárgyakról lehet itt szó. Gyors mozgásnál a szeme elől téveszti a tárgyat. Azáltal is kiválik ez az időszak, hogy a gyermek csupán a szemével követi a tárgyat, anélkül, hogy a fejét is mozgatná, mint ezelőtt. Ez már magasabbrendű művelet. Világos, hogy látóképessége első momentumaiban a fejét a nyakizmok segélyével mozgatja, később azonban átalakul ez a szemizmok kizárólagos használatává. Sokkal finomabb izomszerkezetet kezd tehát alkalmazni. A látnitanulás negyedik foka a szem, alkalmazkodó- képeóáégenek elsajátításában áll. A szem, messzelátóhoz hasonlóan, csak akkor szolgáltat világos képet, ha gyújtópontja be van állítva. A látócsőnél úgy állítjuk be a gyújtópontot, hogy annak távolságát látóerőnkhöz arányítjuk, de az emberi szemben is szükséges a gyujtótávolság szabályozása. Ezt a szabályozást itt nagyon kicsi izmocskák végzik, melyek a szemlencse domborúságát nagyobbítják vagy kisebbítik és ezáltal lehetővé teszik, hogy úgy a közeli, mint a távoli tárgyak képe csupán egy felületen, a recehártyán jelenik meg. Közeli tárgyak szemlélésénél szükséges a szem összehúzása (konvergencia), a pupilla összeszűkítése. Utóbbi által világosabb lesz a recehártyán megjelenő kép. Megfelel ez annak az eljárásnak, midőn a fényképész a nagyobb diafragmát (fénybebocsátó ablakot) kisebbel cseréli föl, hogy tökéletesebb fölvételt nyerjen. Ezek a komplikált alkalmazkodó-mozgások csak a harmadik hó közepe vagy vége felé fejlődnek ki teljesen a gyermeknél. S miután a felnőttnél rögtön eltűnnek, mihelyt az öntudatát elveszti (pl. az ájulásnál) arra következtethetünk, hogy a gyermeknél is az öntudat fölmerülésével egyidejűleg jelennek meg. , * A látnitanulás négy periódusának a következő neveket adja Preyer: 1. merev nézés, szemmeresztés (Starren); 2. a tekintet irányítása; 3. a tárgy szemlélése; 4. közeibe és távolbalátás. A látnitanulás mindnégy fokán áthalad a gyermek az első három hóban és megfigyelés által minden fázisról és
