Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)

C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral

d. Reptilien, 1896). Joggal fogadhatjuk el tehát az első napokban megfigyelhető tények magyarázatául, hogy a szaglási és ízlési megösmerés minden egyéb megösmerésfájt megelőz' az öntudatelőtti állapot fölé való emelkedésben.

Igén sok megfigyelő, mint Kuázmaul, Schulze, Genzmer, Preyer, Perez stb. kétségtelenül megerősíti, hogy az újszülött gyermek a legnagyobb pontossággal meg tudja különböztetni a táplálék minőségét. El kell tehát fogadnunk, hogy a gyermeknek születése pillanatától van ízlési megösmerése, illetőleg figyelme, hogy éhből a megösmerésből eredő akáratmeg- nyilvánulásokat is tanúsít.

De azért nincs mit csodálkozni a megösmerés és a figyelem ilyen korai kifejlődésén. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy azok csupán két érzékszervre szorítkoznak. Az ilyen egyoldalúság egészen hétköznapi jelenség az állatvilágban. A keselyűfiók megösmeri a kígyót és erős ingert érez a látásán. ~A csirke megösmeri anyja hangját,1 az újszülött gyermek megösmeri a tej szagát stb. Azonban a megösmerés eme csekély számú konkrét esetein túl a legmélyebb szellemi sötétség uralkodik. Ez az .egyoldalúság -mondhatnék jövendő,, kvalitások előfutárja — jellemzi az alacsony típusu lelket (amilyen le'gkezdetlegesebb fejlődésében a gyermek lelke is) és a lét- fönntartás szempontjából válik nélkülözhetetlenné.

Teljesen párhuzamos fejlődésű az ízlési megösmeréssel a ózagláái megöámeréá eó figyelem. A külvilági megösmerések e két faja nagyon hasonló a felnőttnél és a gyermeknél. Élete .jiun(je$ szakában egyszerre használja az ember szaglását és ízlését. A rövidség kedvéért nem időzünk a gyermek szaglási megÖsmérésének megnyilvánulásainál. Csak arra a megjegyzésre szorítkozunk, hogy a gyermek finoman megérzi a szaghatásokat és vonakodik olyan tejet inni, melynek valamiféle mellékszaga van. Különösképpen érzékeny a gyermek a szagok iránt. Olyan anyagok, melyek szaglóérzékére hatnak, ingerük egész idegrendszerét és éppen ezáltal nyugalmából, álmából is fölzavarhatják. Míg a beszéd, a zaj nem hat ilyen mértékben a gyermekre (Combe).

Bízvást állíthatjuk, hogy az íz/c.n c.í .>zogla,)i megö.\- meréóóel (érzéklettel) teljesen kimerülnek a gyermek lelki

1 Höffding: Psychologie etc. II. Auíl.