Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

II. Rész. A viz alkalmazásának különféle módjai, és a vizgyógyi műtételek - A) A viz bensőleg való alkalmazása

93

A vizgyógymód bevett szabálya szerint, először is feltéve, bogy az ivóviz hideg, mert csak ennek van kivánt erősítő hatása, félme- szelyes, sőt még ennél kisebb poharakkal kell inni a vizet, s minden pohár után legalább 1/4 órát, vagyis annyi időt, hogy a viz meglegyen emésztve, kell sétálni, és lígy rá inni egy másik pohár vizet. Ezen elővigyázat nélkül túlságos mennyiségben ivott viz szédülést, hányást, hasmenést okoz, a gyomrot nyomja, s az anyagoknak átváltozását, melyet kötelessége volna segíteni, megzavarja, úgy hogy túlságos vizivás után a vérben rendetlen anyagok képződnek. így történik aztán, kik a gyógyítás sietése végett erőszakkal tömik magokba a vizet, épen az ellenkezőt érik el, gyakran több hónapokra visszavettetnek. Az egészséges embert ösztöne elvezeti, hogy nem lép át a határon, s nem vesz többet magába, mint a menynyinek épen szükségét érzi. — A betegnek gyakran Ösztöne rósz tanácsadó, azért szükséges, hogyha ahoz értő orvostól eziránt utasítást nem vehet, a túlságtól önerejéből őrizkedjék.

A gyógyintézetekben vannak betegek, kiknek az orvos 15—20 meszely vizet is rendel