Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

I. Rész. Táplálkozás. Tápszerek. Életrend - C) Életrend

63

anyagváltozást segíti elő, azt a munkát melyről már mondtuk, hogy erélyességétöl függ, a test épsége, s a beteg gyógyulása.

A vizgyógymódnak annyira, mondhatnám alkatrésze a szabad levegöni mozgás, hogy nincs beteg, a kit e nélkül gyógyitnának. Az intézetekben gyakran lehet látni, hogy terhes betegeket, kiket lábuk nem bir meg, kiviszik a szabadba, hogy legalább a betegápolók karjaira támaszkodva, lépdeljenek egy keveset; azokat pedig, kiket a lábuk megbir, majdnem egész nap vándorlásban látjuk. A vizgyógyintézeti beteg napkeltekor kél fel, reggelizés előtt, ivásközben egy pár órát járkál, reggeli után alig pihen, vagy ha az álom elnyomja, alszik egy fél órát, azzal újra vándorlásnak indul, vagy fát vág, vagy egyéb testi munkát végez, nem fáradásig, hanem csak annyira, hogy melegedett testtel mehessen a 10, y2 11 órai kúrába, mit bevégezve újból sétának indul ebédig. Az ebéd utáni idő pihenésnek, kugli vagy tekejátéknak, szóval lassúbb mozgásoknak van szentelve 4 óráig, mikor a következő kúra előtt egy felmelégítő séta, kúra után vacsoráig szintén egy hosszabb séta, zárják be a nap fáradalmait.

Ismeretes dolog, hogy a helytülő életmód