Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

II. Rész. A viz alkalmazásának különféle módjai, és a vizgyógyi műtételek - B) A viz külsőleg való alkalmazása

126

(rheuma), kösz vény, bujasenyv, a máj daganat némely formái és bőrkiütések. Némelykor a beteg állapota is szükségessé teszi a száraz pó- láhozi folyamodását, ugyanis ha olykor nehéz szagú éji izzadás áll elő, vagy a válságos kiütések, kifolyások előjönnek, meg ismét megszűnnek, nem bírnak elég erővel, hogy kitörjenek, ilyenkor jó az izzadást segítségül venni.

E műveletet legjobb koránreggel végrehajtani. — A pólára telefürdő, vagy zuhany következik.

Idegbajokban szenvedők s nagyon összeesett erőtlenek bármennyire szükségök volna más betegségeik végett reá, addig ne izzasz- szák magukat, míg egyéb vizgyógyi növelések által meg nem erősödtek, s akkor is ritkán, legfeljebb egy héten kétszer.

11. A légfürdö. Ezt a beteg miután a fürdőből kikéi, kevéssé leszáritották, akkor veszi; ugyanis a nyitott ablakhoz lép, a száritó lepedőnek két végét két kezébe fogja s úgy csap- dos vele mint a madár szárnyaival repülésközben, ezalatt a fürdőszolga hátúi a lepedő más két végét emeli fel és le, s úgy csapja a szelet a testre. A betegnek ez igen kellemes érzést okoz, a meghűlt test visszakapja mele