Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)
II. Rész. A viz alkalmazásának különféle módjai, és a vizgyógyi műtételek - B) A viz külsőleg való alkalmazása
123 szik, a hús vagy csont által példáúl a fejben elvan takarva. A felületen fekvő gyulladásokra alkalmasabb langyos borongatással kezdeni, s úgy lassankint szálani a viz mérsékletével a szerint, a mint a gyuladás kisebbedik. Természetesen a langyos borongatót tovább hagyhatjuk a gyuladt részén, míg a hideget mindegyre cserélgetni kell. Míg a borongatónak e két neme mindenki előtt ismeretes, s általános használatban van, a vizgyógyászok még ismernek és használnak egy borongatót, mely bár megérdemli, mint a két első, de azért még a közhasználatba nem ment által. Ez aborongató 6—8-réttürt rongyból áll, melyet hideg vizbe mártunk, jól kifacsarjuk, így teszszük a fájdalmas részre, s felül reá száraz ruhát kötözünk, mely a nedvest hamar kiszáradni ne engedje. Ezek a borongatók izgatok, a borongató alatt nagy meleg fejük ki, mert a távolabb részekről oda tolúl a vér, s a tevékenység e helyen növekszik. Ezért van az, hogy a vízgyógy alatt támadt keléseket miután kifakadtak, s minden nyilt sebet a vizgyó- gyász ily izgató borogatóval gyógyít. Ily esetekben a borogatót napjában hatszor is változtatjuk a seben, vagyis annyiszor, mennyiszer a