Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

II. Rész. A viz alkalmazásának különféle módjai, és a vizgyógyi műtételek - B) A viz külsőleg való alkalmazása

Ill

A teleíurdö nyomja a test felületét, s ez által a felületén levő nedveket a benső részek szerveibe tolja. A testből nagyon sok meleget fogyaszt; és az idegekben oly ingert támaszt, mely az egész szervezetet megrázza.

Ily hatásokkal szemben az élő test tétlenségben nem maradhat, s előidézi azt a jelenetet, melyet ellenhatásnak (reactio) nevezünk, mely itt abból áll, hogy fürdő után annál nagyobb erővel rohannak a belső részekbe hajtott nedvek a felületre, a test a vesztett meleget erélyesen igyekszik helyrepótolni, és az egész idegrendszer erélyesb működésre fokozódik. Ezeknek legközelebbi következése, hogy az anyagok átváltozása gyorsíttatik (mert hiszen ebből telik ki a szükségelt melegmennyiség,); továbbá a beteg testileg, lelkileg felfrisülve ujulva érzi magát, tagjai rugalmasságot, erőt nyernek.

De ha valahol, itt szükséges az óvatosság, mert egyik műtét se meriti ki oly könnyen a testet, mint épene fürdő. A beteg az első fürdő utáni felfrisülést kész erőnek veszi, mely növekszik és állandó marad újabb fürdésekre, holott a gyakori és hosszabb időre nyújtott fürdéssel a test életmelege emésztetik fel, s végre az