Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)
II. Rész. A viz alkalmazásának különféle módjai, és a vizgyógyi műtételek - B) A viz külsőleg való alkalmazása
105 vezető a felsőbb részekről, kivált ha a végtagokat erőteljesen dörgölik, s a test felső részét a fürdőnél hidegebb vízzel mossák. A langyos félfürdő mérséklete, gyönge s túlságos idegingerültségben szenvedők számára eleinte 22—25 fok, azonban alig észrevehetőig naponta mindég hidegebb hidegebb vízhez kell szoktatni a beteget, s leszállítani a viz mérsékletét 14—16 fokra. Annyiban megegyez a hideg és langyos félfürdö, hogy mindkettő elvezeti a test melegét, csak hogy az egyik kisebb a másik nagyobb mértékben. Az alsó részeknek e fürdőben történő meghűlése következtében, a vér, a fej és mellből az alsó részekre rohan, hogy az egyensúlyt helyre álitsa. Innen van az, hogy a félfürdő a vértolulási esetekben oly hathatós. A félfürdő rendesen bevezetésül használta- tik a vizgyógymódba. Betegeknél, kiknek hosszas gyógyításra van szükségük, föltéve hogy nem idegbajban szenvednek s nincsenek egészen kimerülve, 12 —14 félfürdővel kezdik a kúrát, s egy pár hét alatt fokonként^ hidegebb vizet adva lassanként szoktatják hozzá a telefürdőhöz vagy zuhanyhoz, az erőteljesebb vizgyógyi műtétekhez.
