Szakcikk gyűjtemény

A fürdőügy fejlődése és a régi fürdőélet Magyarországon

I32 A FÜRDŐÜGY FEJLŐDÉSE ÉS A RÉGI FÜRDŐÉLET MAGYARORSZÁGON.

zott vendéglőt és egy faházat építettek 1 2 vendégszobával s talán mint elsők használták a forrásokat gyógyító célokra. Daruvárt gr. Jan’kovics Antal kincstárnok célszerű fürdőintézetet emelt. — Vihnye és Stubnya fénykorukat élik, s Trencsén-Teplicen is felépült már az Illésházyak kastélya, melynek egyik szárnyát az előkelőbb vendégek ellátására engedte át nagylelkű tulajdonosa, mig a pőstyém forrásokhoz úgy kellett Teplic faluból elsétálni a fürdőzőknek.

1783-ban jelent meg az első magyar fürdőtan: La Langue Jánosnak, a horvát bán és Varasdmegye főorvosának munkája: «A magyarországi orvosvizekről és a betegségekben! azokkal való élésnek szabott módjairól a szegények kedvekért.» La Langue könyvéből a XVIII. század fürdőinek állapotáról elég kimerítő tudomást szerezhetünk magunknak.

A régi magyar fürdői életről és a fürdőzés módjáról szóló legrégibb adatok csak a XIV—XV. századból származnak s igen kis számúak. Igazi fürdői életről csak a XVI—XVII. századokban lehet szó, s még inkább a XVIII. és XIX. század elején. — Mai modern és pompás fürdőinkre gondolva, lehetetlen elképzelni azt, hogy hogy voltak képesek őseink még alig pár száz év előtt az akkori fürdői életet elviselni, sőt még élvezni is és érthetetlen előttünk, hogy kényelmes várkastélyaikat hogy voltak képesek odahagyni, hogy felcseréljék a sátorral vagy gunyhóval s kitegyék magukat a fürdői élet nyomorúságainak. Pedig mily nehezen lehetett csak odáig is eljutni, hogy valaki a fürdőbe indulhasson! Eszkuláp szigorú papjai állották útját, kikkel a nyavalyákkal szemben félős eleink soha sem mulasztották el tanácskozni a «savanyú-vívagy «hév-vf» ügyében, annyival is inkább, mert ritka fürdőn volt orvos vagy borbély, s többnyire egymást kúrálgatták a vendégek, különösen pedig a mindenhez értő asszonyok. — A doktor aztán hosszas tanácskozás és theorizálás után többszörösen jól megpurgálta, megizzasztotta, esetleg meg is hánytatta áldozatát, s aztán jól ellátva őt «drága kőből készült porok »-kai, a hévvízbe bocsátotta. Arisztokratáink előkelőbbjei néha vittek magukkal seborvost is, így pl. Rákóczy Zsigmond 1648-ban május 21-én panaszkodva írja Munkácsról anyjának, hogy fél, «hogy a savanyúvíz ital nélkül most is el kell lennie, mivel a késmárki doktor nem jöhet vele;» de már május 26-án Savanyúvizen — Szolyván —keltezi levelét, a hova Sélyei doktorral 23-én érkezett. Általában a fürdőzés örömeit hajdan csak a főuraknak és a vagyonosoknak volt módjukban élvezni, mert csak ezek tudták az utazás és az ott tartózkodás nehézségeit leküzdeni, sokszor lakásukat, sőt magukat katonáik segélyével megvédelmezni. A fenyvesek ünnepélyes csendjét nem egyszer zavarta meg a fegyvercsörgés, s a vendégek nyugalmát vad csatakiáltás.

A Bocskay, Thököli felkelések, a kuruc és labanc háborúk közepette ellenség és barát egyaránt veszélyeztették a fürdőket, a személy- és vagyonbiztonságot, s ez ellen nem használt semmiféle királyi oltalomlevél. Aztán meg nem úgy foglaltak régen szobát, mint mostan, hanem Révay Ferenc turóci főispán fegyveres zsoldosaival egyszerűen rajtaütött Stubnya fürdőn és lefoglalta azt magának egy szezonra; vagy ha Nyáry grófnő, miután betörette az erődítmény