Szakcikk gyűjtemény
A zilahi, államilag segélyezett Evang. Reform. Collegium értesítője az 1899-1900-dik isk. évről. Szerk. Kincs Gyula
— XVII megfutóját, viszont a nemzettel szemben mi is lélekemelő önérzettel mondhatjuk, hogy Gyarmathi a miénk volt. A miénk volt ifjú lelkének a tudományokért epedő szomjúságában ; a miénk térfi kora nemzetet erősítő munkájával; a miénk jótékonyságot gyakorló öreg szive utolsó dobbanásával! Íme, ezért ünnepelünk mi a mai alkalomból a szívnek önként fakadó hajlamával, ezért vegyül lelkűnkben a kegyelet és hála érzéseivel a nemes öröm ! Mert öröm ez iskolának, hogy fokozatos fejlődést mutató messze múltra tekinthet vissza; öröme lehet e városnak, hogy iskolája magasabb fokú szervezetének évszázados múltját ünnepeli; de háromszoros az öröme mindnyájunknak, hogy e múlt egyik korszakalkotó mozzanata egy Gyarmathi nevéhez fűződik ! Ez általános öröm közepett talán csak én állok itt szorongó érzéssel ez ünnepélyes pillanatban, én, a törpe utód, aki közelebbről ismerni tanulván Gyarmathi életét, tűnődve kérdem magamtól, vájjon adhattam-e róla olyan képet, amely méltó legyen érdemeihez ! ? Ezért, ha van e tekintetben fogyatkozás, az ne a Gyarmathi dicsőségére vessen árnyékot, hanem kérem’ a T. Hallgatóságot, hogy azt az én gyengeségemnek tudja be és bocsássa meg. Egyúttal kérem, fogadják úgy a magam, mint a collegiumi elüljáróság és tanári kar nevében kifejezett köszönetemet, hogy becses megjelenésükkel ez ünnepélynek fényét emelni, hatását fokozni, jelentőségét gyarapítani kegyeskedtek ! Kedves Tanuló Ifjúság! Különösen hozzátok intézve van még egy pár szavam, mielőtt ez ünnepről távoznánk. A múlt nagyjainak felidézése, az elhunyt jelesek példáinak feltüntetése reátok nézve kell, hogy a legtöbb haszonnal járó legyen, mert hiszen ti vagytok a jövendő s a ti fiatal lelketek fogékony a jóra irányzó benyomások, a követésre méltó példák befogadása iránt. Ha azt kérdezitek, mi volt, a mi Gyarmathit nagygyá tette, a vázolt életpálya e kérdésre is megadja a feleletet: Szerette, mindennél becsesebbnek tartotta a tudományt s hogy ezt megszerezhesse, kitartással folytatta s szerette a munkát, a tanulást. Szerette nemzetét, hű gonddal ápolta annak elhagyatott nyelvét, tudományát s nagy lelkében e mellett jutott még hely az emberiség sze- retetének is. Szerette hazáját, szerette az iskolát, melyben egykor tudományának egy csekély részét vette s a melyben utóbb a tudományt oly pazar mértékkel osztogatta. Ez a sok nemes szeretet volt irányítója életének, ezeknek szárnyán emelkedett ki lelke a mindennapiság szűk köréből. Ha tehát okulást, hasznot akartok meríteni példájából, hasonló eszmények követésére buzduljatok. S ha majd szívetek nemes eszményekért dobogván értelmetek néha a tér és idő végteII
