Szakcikk gyűjtemény

Dr. Ortvay Tivadar: Természettudomány és őstörténelem vagyis az ember ősiségének és származásának kérdése a mai természettudományi vizsgálatok nyomán

213

riség eredeti hazáját. E véleményezésekben az írókat részint a hagyomány részint a rasszok testi lelki jellegei s fejlettségi foka, részint egyéb specu latio vagy empirikus combinatiók vezették. Már olyanok is voltak, kik a magas éjszakon, a kalmükok és finnek hazájában keresték az őshazát azokkal szemben, kik az első embereket már csak a könnyebb megélés szempontjából is másutt, mint trópusi tájakon el nem képzelhetik. De mindezektől eltérőleg még olyanok sem hiányoznak, kik az emberiséget nem egy centrális, hanem több széteső, helyileg korlátolt centrális tűzhelyből származtatják fajok szerint. Talán örök rejtély fog e kérdés maradni, a legsúlyosabb érvelések mégis azoké, kik őshazául Ázsiát jelölik meg, 1 honnan történeti időkben is a faj- és culturáramlatok kiindultak az európai és amerikai continensekre. Ezt feltéve és tudva, hogy Európában az ember már a negyedkorszak kezdetén lakott, akkor okvftetlenül még egy igen nagy időszakot kell feltételeznünk, a melyben az Ázsiából megindult fajmozgalom hulláma Európát elérte, úgy hogy az ember harmadkorszaki létezettségét Ázsiára nézve csak nem bizonyosul fel kell tételeznünk, a mint azt Evans is feltételezte már 1872-ben. 1 2

II.

Ha a fentebb előadott adatok annyira tanulságosan világítják be azt a számokban ki nem fejezhető időtért, mely a hagyomány és feljegyzés által ismert történeti időtért megelőzi s vele az emberi nem culturális fejlődésének ekkora perspektíváját nyitja meg szemeink előtt: mennyire kell, hogy ez adatok más oldalról is rendkívüli okulásunkra szolgáljanak. Tudjuk, hogy az evolutio, a transformizmus vagyis a folyton való szerves fejlődés tana Lamarck és Darwin óta csaknem erőszakosan, nem egyszer a tudományhoz nem illő reklam-szerüséggel kívánja magát az ember származásának kérdésében érvényesíteni, bár maga Darwin a maga sys- temáját még korántsem bizonyítottnak, egészben csak tudós feltevésnek nyilvánítja. A fejlődési tan szerint a mai ember az ő szervi organismu- sára és értelmi képességeire nézve egy korábbi tökéletlenebb fejlettségnek az eredménye. E bámulatos eredményt egyik nézet szerint a selectio mindenhatósága, másik nézet szerint a szerzett tulajdonok átörökítése hozta létre s ma odáig fejlett az evolutio elmélete, hogy Haeckel már is felállította az anthropinik csodás nemzetség-tábláját. A homo sapiens legközelebbi őse a homo stupidus, ezé a pithecanthropus alalus vagyis a beszéd nélküli majomember, ennek őse az anthropitbecus vagyis a fark néküli embermajom s így visszamegy az ősök kijelölésében a prothy- lobates atavusig, a lemuravidákig, az archiprimásig, a prochoriatákig — vissza, bevallott «sajnálatos hézagok» daczára is egész a monerákig.

E származási sorozatban csakis az ember esik a pleistocän-, vagyis a negyedik korszakba; már a harmadkorszakba: a pliocánbe a majomember,

1 Büchner : Thatsachen u. Theorien. 54. 1.

2 «Est ist gewiss — mondotta ő — dass wir eines Tages den Beweis erhalten werden, dass die Existenz des Menschen noch höher hinauf geht als die pleistocäne oder quaternäre Epoche; aber es ist wahrscheinlich, dass nicht Europa uns diesen Beweis liefern wird.» (Nadaillacnál i. m. 488. 1.)

:í Lásd e törzsfát közölve : Ueber unsere, gegenwärtige Kenntniss vom Ursprung des Menschen. Bonn, 1898. 35—37. 11.