Szakcikk gyűjtemény
A zilahi, államilag segélyezett Evang. Reform. Collegium értesítője az 1899-1900-dik isk. évről. Szerk. Kincs Gyula
— X — új irányú nyelvhasonlítással szerzett európai hírnevet már életében s örök dicsőséget a nyelvtudomány történetében magának és a magyar nemzetnek egyaránt. Gabelentz, az újabb kor egyik legjelesebb német nyelvtudósa »Nyelvtudomány* c., 1891-ben Lipcsében megjelent munkájában a következő elismerő nyilatkozattal adózik a mi Gyarmatiunk érdemeinek. Említve Sajnovicsot, mint a finn-magyar rokonság első hangoztatóját, így folytatja: »A grammatical nyelvhasonlítás atyja egy másik magyar, Gyarmatin Sámuel, a ki, mint maga kifejezi, anyanyelvének a finn eredetű nyelvekkel való rokonságát grammatical alapon nyelvalakok összehasonlításával bizonyítja*. 1798. végén visszatér hazájába, de 1799-ben már ismét Bécs- ben van gróf Bethlen Gergelylyel. Itt találja őt a zilahi egyház kebli tanácsának meleg hangú felhívása, hogy ezen iskola tanári állását fogadja el. íme az elmondottakban vázoltam Gyarmatid életének és működésének a tanárkodásáig terjedő folyamát. Rövidség okáért a száraz adatok felsorolására szorítkoztam, de, úgy hiszem, ezek is eléggé támogatják ama rövid jellemzésnek igazságát, a melyet tüzetesebb tanulmány alapján foglaltam össze Gyarmathiról. Lássuk hát, hogy kit hívott meg első tanáráúl a zilahi ev. reform, egyház presbyteriuma ? Egy férfiú volt ez, kit kora gyermeksége óta a tudni vágyás nemes szenvedélye vezérelt, kinek nagyratörő lelkét ki nem elégítette az a különben igen nemes hivatás, hogy a szenvedő emberiség fájdalmán enyhítsen; neki az ép erőben munkáló, a haladó, fejlődő emberiség teendője kellett. Ott van s egyéni erejét, képességét igyekszik mindenütt a munkáló tömegével egyesíteni, a hol a nemzet s az emberiség egy-egy lépést tesz a haladás útján. Az összes tudományok, de főként a nyelv kérdései, az általános mívelődés, a találmányok, a polgári szabadság azok a fontosabb eszmék, a melyek nagy lelkét foglalkoztatják. Egyéni, személyes önzés nincs benne, mintha nagy lelkét az egyénnél szélesebb körű család eszméje sem tudná betölteni, az ő családja a nemzet, annak fejlődésén fáradozik zajtalanul, annak haladását szolgálja teljes erejével. Önzetlensége eléri azt a határt, amit a közönséges felfogás könnyelműségnek hajlandó nevezni; oly könnyen s s annyiszor változtatja helyzetét, olyan könnyen mond le biztos állásáról a bizonytalanért, hogy pályafutásának ezen tulajdonságát sajnálni kezdenék, ha nem tudnók — más nagy férfiak példájából is — hogy épen ebben rejlik a nagyság titka. Kenyeret mindenüvé rendelt a gondviselés s ő nem a helyhez kötött biztos kenyérért, hanem az áldozatot kivánó eszményekért szenteli életét. Midőn a nemzet és a nemzeti nyelv érdekében teljesített szolgálataival két ország elismerését teljes mértékben kiérdemelte, itt meg nem állva szélesebb munkakört, nagyobb munkát keresett, az emberiségért, az emberek számára dolgozott. Megtanulta s tanította a nyelvek egybevetéséből, hogy miként kereshetik a nemzetek csa
