Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
8 ládának, hogy némely egyetem orvosokat hivott a classikai nyelvek tanszékének betöltésére. A classikus nyelvekkel való foglalkozás eredményezte azt, hogy Galenus, Hippokrates és az ó-kor nagyobb orvosi Íróinak müvei újabb meg újabb kiadásban jelentek meg — és pedig már nyomtatásban. A könyvnyomdászat ugyanis kiszoritá a pergamentre irt Hippokrates-féle aphorismákat és Galenus több rendbeli munkáit, melyeket az egyetemi előadások alkalmával a tanárok a hallgatóknak lediktáltak 1). Épen jókor jutott az emberiség a könyvnyomdászathoz, mert ha tovább is e nélkül marad oly időszakban, midőn a classikus nyelvek ismét feléledtek s a reformátió kitörőben volt, akkor a társadalom fejlődésében meg lett volna gátolva, s a mivelődés nem tudott volna oly szilárd lábra kapni, (mint az meg is történt), ha a tudomány továbbra is egyes rendeknek magán tulajdonát képezte volna. A könyvnyomdászat, mint következményeiből látható, első sorban nem annyira az orvostannak, mint inkább az orvosoknak volt hasznára, mert amazt csak nyelvészeti tekintetben és fogalmak tisztázásában mozditá elő, a gyógygvakorlatot pedig nem, mely az akkori korban vajmi kevés haladást mutathat fel, mig az orvosok látköre ezen említett tényezők hatása alatt szélesbedett s képzettségüket növelé. — Empinkusok voltak az akkori orvosok, a mi még nem elég, ha a tudomány nem alapos, a melyre az empirismus támaszkodhatik. S ennél fogva a XV. századbeli orvosokra is illettek azon gúnyos és megvető szavak, melyekkel a nagy olasz költő Petrarca Fe- rencz már a XIV. században az akkori orvosokról' megemlékezett 2). A lőpor feltalálása, illetőleg ennek használata követ») Ennek folytán a könyvnyomdászat elterjedése a tanításba is bizonyos reformot hozott be, a mennyiben kiszorította a hibás kéziratokat. 2) Petrarca Ferencz egy barátjához intézett levelében, a következőket írja: »Timeo, Deo res hominum spectante, impietatem hanc committere, ut credulum vulgus circumveniam capitali fraude. Cui si notum esset, ut mihi, quam modicum, seu quam nihil aegro medicus prosit, et quam saepe multum obsit, minor et minus phalerata esset acies medicorum. Agant sane, quando et agentium impietas et patientium credulitas tanta est; abutantur simplicitate populorum, vitam polliceantur, et vitam perimant et lucrentur! Mihi neminem fallere aut necare propositum est. Nullius malo ditior fieri velim. Haec me caussa ad alias artes, quas innocentiis exercerem transtulit.* (Petrarc. Epist. de rebus senii, lib. V. pag. 883. — Basii. 1554)
