Szakcikk gyűjtemény
Herszky Manó: Régi kérdések - ujabb eszmék
35 phantasiával és lelkületének ritka gyengédségével egyetemben mutatkoztak. Ifjúkorában e tünetek fokozódtak és a pubertás utáni első évtizedben az ideggyengeség, a nervositás és a hysteria virilis kifejezett képévé fejlődtek. Legzsengébb korától fogva folyton fejfájásban szenved. E tünetet Rahmer az atyai oldalról örökölt központi agyidegrendszer megbetegedéséből vezeti le. Heine neu- rasthenikus volt. Párizsi tartózkodásának első éveiben a hüdésnek első jelei a bal kar és kéznek paralysisével kezdődnek (1831). Hat évvel későbben a bal szemen betegszik meg (opthalmoplegia interna). Lassan azután az izom- rendszer teljes hüdése és hasznavehetetlensége lép föl, a mely folyamatot Kahmer a progressiv izomhüdés spinális alakjának tart. Ezek szerint Heine-nél a liátgerinczagysorvadásáról kicsapongó életmódja folytán szó sem lehet. A költő kezelő orvosai Wertheim és hazánkfia Gruby, de különösen az utóbbi, úgy kezelték, hogy a mai modern koryphseusaink is helyeselték volna tanácsaikat. Lues-ről pedig az orvosi adatokban még csak gyanú sincs. Joffroy, du Castel és társai a paralysis setiologiájánál ezentúl Rahmer könyvét is fogják citálni és az utókor talán Heine emlékét szebben fogja megőrizni, mint eddig. Végül még csak néhány sort orvostársadalmi irodalmunkról. Stern Vilmos berlini gyakorló orvos életének legnagyobb részét az ethikának tanulmányozásával töltötte. Gondolatait egy vaskos kötetben «Kritische Grundlegung der Ethik als positive Wissenschaft» czimii munkálat tükrözteti vissza. Nem lehet feladatom ezen munka alapos megbeszélésével az olvasót továbbra is fárasztani, dolgozatom az összehalmozott anyag sokfélesége következtében úgy is meghaladja a vont határt, emlitésre azonban érdemes, hogy Stern az ethikát kritikus positivismussal tárgyalja 3*
