Szakcikk gyűjtemény

Herszky Manó: Régi kérdések - ujabb eszmék

9

Általában a maltaláz minden esete kezdetben atypikus typhusnak vagy maláriának tekintetik, annál is inkább, mert a betegség kezdőstadiuma rázóhideggel, magas lázzal, a hasfalak túlzott érzékenységével, fejfájással stb. szokott fellépni. Jellemző azonban a láz hosszú tartama; átlag 40—70 nap, sőt 1V2 évig és két évig tartó lázt is észleltek.

A betegség súlyos volta szerint négy typust lehet con- statálni. A legritkább a legsúlyosabb typus, a mely a betegség kezdetén hyperpyrexia által jellemeztetik, gyakran 41°-nál magasabb temperatura mellett csakhamar exitus letalishoz vezet. A második typus a hullámzó (un- dulans). Ez a leggyakoribb és 60—80 napig tart. A harmadik typust intermittens Charaktere jellemzi. Ezen esetek a legkedvezőbbek és igen hasonlók a quotidian, gyöngébb alakú maláriához. A negyedik tj’pus rendszert nem mutat és csak a már említett Wright-féle serumreactiót mutatja (2 3 glycerinagaz, Vs ascites folyadék, micrococcus mellitensis colonia).

A prognosis aránylagos kedvezőnek mondható 2% mortalitásnál. A gyógykezelés gyakran siker nélkül marad, mert a láz ismert antipyretikus szereinkkel szemben nem csökken.

Az orosz czár megbetegedése egy szintén már nagyon ismert kérdést vetett fel: a typhus és viz közti összefüggést.

Két német klinikus: Curschmann és Emmerich nagy vitába elegyedtek, a melynek eredménye megerősíti régibb ismereteinket. Hogy a vízbe honnan jöhetnek a typhus- bacillusok, a nemzetközi párisi congressuson, Thoinot es Vaillard franczia szerzők vitatták. Ok határozottan állítják, hogy úgy a typhus mint a cholera előidézői sapro- phytákként természetes alakban a föld belsejében találhatók, a honnan aztán a vízbe jutnak és az embert inficiál- hatják. Tehát szükségtelennek tartják, hogy a cholera- vagy typhusbetegek dejectiója fertőzze a földet. A bizonyítás nehézkes volt, úgy látszik többen nem is fogadják