Szakcikk gyűjtemény

Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére

4

sophiai systemának, mint inkább egymásból kifejlett philo- sophiai gondolatok sorának tekinthető. Szükségtelen talán megjegyeznem, hogy ugyanazon század befolyása alatt állottak : Galileo Galilei (1564—1642), Keppler János (1571 —1630) és Köpernik Miklós (1473—1543).

De térjünk át az akkori tudomány reformálásának első okozójára, a vallásra. Az egyes vallások összehasonli- tása kimutatta, hogy bizonyos állandó törvények szerint fejlődnek, sőt néha némi tekintetben hanyatlanak is. A történelem, mely feltünteti a vallások hatását a korra, mely hatást ismét nem annyira a vallási dogmák, mint inkább a hivek fejlődési foka tételezik fel, — azt bizonyítja, hogy a népek vallási szertartása, mely tudvalevőleg nem egyéb a vallási élet nyilvánításánál, mindig bizonyos viszonyban áll általában a műveltséggel, vagy miveletlenséggel. S mert az előbbinek kétségkívül haladnia kell, azért a „vallási szertartásokban általános megállapodás, sem az emberiség czéljával megegyezőnek, sem általában lehetségesnek* nem tartható l).

S ezen körülményen alapszik a fejlődés. Az idők szelleme a tényező, mely, ha egy, vagy több egyénben érvényre jut, tulajdonképeni reformátorként kezd szerepelni, de hatása ekkor nemcsak a vallásra, hanem a tudományra valamint a művészetre is kiterjed. Ily esetben hatása sokkal nagyobb, mintsem gondolhatnék, sőt egyes nemzetek gondolatmenetét sem hagyja bántatlanul 2). Gyökeresen képes ezt reformálni azon egyének által , kik

*) Nagyon helyesen mondja ezt Bajza József „Az emberi míve- lődés történetei* czimü munkájában (Történeti könyvtár 18M. — II. kt 219. 1.), utalván egyszersmind Schiller nézetére az általános megállapodás elvének a vallástörvényekre való befolyásáról. — Schiller igy szól: „Vallási valamint politikai törvények egyképen elvetendők, ha az emberi szellem erejét lebilincselik, ha azt valamiben megállapodásra kényszerítik. Oly törvény például, mely által valamely nemzet meg volna kötve, bi'ének azon alakjánál örökre megmaradni, mely neki bizonyos idó'szakban a legjobbnak tetszett, ily törvény fölségsér- tése volna az emberiségnek, és semmi még oly látszólagos nézet sem igazolhatná azt. Az közvetlenül a legfőbb jó, a társadalom legfőbb czélja ellen volna intézve."

3) A vizsgálódás és kétely, sőt az ellenszegülés szelleme is ‘ be kezdé tölteni az emberek lelkét. Ez képessé tévé az embereket a természettudomány régi békóit egyszerre elvetni és uj tudományokat teremteni, melyek nem régi fogalmakon, hanem egyéni vizsgálódásokon és tapasztalatokon alapultak. (Buckle H. Tani. Anglia művelődésének története. Pest 1873. — 111. kt. 1,)