Szakcikk gyűjtemény

Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére

38

Ionius, 1538—1616) Eustachi, Koyter és Schenk von Graf- fenberg foglalkoztak behatóbban ezen tudománynyal.

Belgyógyászat. Az eddig előadottakból következtethetni a belgyógyászat, állapotára. Az egyes orvosi tudományok haladása és sülyedése okozta és maga után vonta mindig a belgyógyászat haladását és sülyedését. Képtelen feltevések más irányba terelték az orvosok figyelmét, s igy történt, hogy végre nem is annyira a gyógyászattal foglalkoztak az orvosok, mint az astrologiával vagy mathematikával és köny- nyen belátható, hogy a gyógytan hátrányára. Ismeretek e két tudományból jobban ajánlták az orvost a közönségnek mint bármilyen boncztani, élettani vagy más orvosi ismeretek. A reformátio sokat lenditett, a dolgon. Az összes tudományok feléledésével járt a kór- és gyógytan feléledése is. A gondolatszabadság a tudományok mindegyikében megindította az eszmecserét, a mely a gyógytanra jótékony befolyással volt, megingatván a régi kor tudósai által megállapított tanokat. Hogy mely tényezők hatása folytán történt ezen jelentékeny fordulat, azt már fentebb kimutattam, most, csak ezen század egyes kitűnőbb orvosai *) neveinek felsorolására akarok szorítkozni. —

Az olasz orvosok közül nevezetesek: Prosper Alpinus, Donatus Antonius ab Altomari (Altimarus), Alexander Benedictus, Antonius Benivenius, Antonius Musa Brasa- volus, (f 1555), Hieronymus Fracastorius (1483—1553), Alexander Massarias (f 1598). Hieronymus Capivaccius (f 1589 Paduában), a nagy tehetségű, de gyenge jellemű Hieronymus Cardanus (1501—1576), Taddeo Duno, Dominicus Leo, Hieronymus Mercurialis, Johannes Baptista Montanus, F. Nola, Helidaeus de Padoanis (Paduanus f 1576), Eustachius Rudius■, (f 1612), Hercules Saxonia (1551—1607), Ludovicus Septalius (1550—1633) és Benedictus Victorius (f 1561), — A francziák orvosai közül nevezetesebbek Guilielmus Ballo- nius (1538—1616), Petrus Brissot (Brissotus), Guilielmus Copus, mindkettő a latino-barbarusok ellene s a görög orvosok tisztelője, Ludovicus . Duret (Duretus. 1527—1586), Johannes Fernelius, Jacobus Hollerius (Houlier f 1562). Andreas Laurentius (du Laurens), Johannes Riolanus, a chemiku- sok heves ellensége (f 1609), Johannes Ruellius, a hires fordító és növénybuvár (1474--1537), Lazarus Riviere (Ri*) Talán szükségtelen megjegyeznem, hogy a fentebb említett orvosok nagy részét itt ismétlés elkerülése végett nem említem.

4