Szakcikk gyűjtemény

Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére

27

den részét mivelték. A csonttant tanulmányozták a boncztu- dósok. azután a koponya boncztanával foglalkoztak bosszú ideig s itt különösen az idegrendszer és fül boncztanával. A szív és véredények billentyűinek vizsgálódásai közben sokat derítettek fel, igy azt is, hogy a visszerekben a vér mindig csak egy irányban, még pedig a szív felé folyik. A gondolatszabadság vértanújának Servet Mihály-nnk (1511 — 1553) felfedezését legfontosabbnak mondhatjuk. Servet ugyanis a kis vérkört fedezte fel, mely tudvalevőleg a szív és a tüdő között van. Be a mi a vérkeringés felfedezését illeti, azt némelyek szerint már Harvey előtt is ismerték egyes tudósok. Ilyen tudósok volnának Beáid us Columbus és Caesalpini (f 1609), de ezek orvosi irataiban a gondos olvasó csak sejtelmét találja annak, a mit Harvey felfedezett. Ép ilyen joggal fo gadhatnók el azon nézetet, hogy a vérkeringés ismeretének nyomaira már a Cabalában és Seneca irataiban is lehet akadni. Colombo-t nem lehet a vérkeringés felfedezőjének elismernünk, mert ő a jobb és bal szív közti válaszfal likácsos- ságáról szól, s azután mint társa is a májat tekinti a vérkeringés központjának. A zsiger- és edénytan is a tudósok tanulmánya tárgyát képezte, úgy szintén az idegtan is, mely azonban már kevesebb haladást mutat fel. Hogy Paracelsus mennyire becsülte a boneztant, mutatja a következő két mondata : »Nit das genugsam sei, so der Körper der Menschen gesehen wird. Item aufgeschnitten vnd besehen, item gesotten und abermals gesehen, — — —* és ;>ohn die wirt vns die Natur nicht Artzt heissen.8

Sebészet. A boncztan haladása, a lősebek újabb gyógyítása, valamint a nagy Páré Ambrus fellépte nagy mérvben folytak be a sebészet előbbre vitelén, daczára annak, hogy sok kitűnő orvos vonakodott még mindig sebészi műtétet végrehajtani. Számos sebész élt a XVI. században, kinek nevét az orvosi történelem megőrizte. Nevezetesebbek voltak : Hieronymus Fabricius ab Aquapendente, Franciscus Arcaeus (de Arce), Jacobus Berengarius (Jacobus Carpen- sis), Leonhardus Botallus (Botalli), Andreas ä Cruce. Gabri- elus Fallopia, Alphonsus Ferrus, Piérre Franco, Johannes Gerhardus (Gérard) Johannes Gersdorff., Stephanus Gour- melenus, Johannes Griffonius (f 1605), Bartholomaeus Mag- gius, Julius Pozzi, Johannes de Pomanis, a svájczi Jacobus Rue ffus. Casparus Tagliacozzi (Taliacotius, 1546—1599), Johannes de Vigo. Felix Würz és mások. —Talán nem lesz érdektelen a magyar sebészet történetével foglalkoznunk. Az

&