Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
22 dett, meg, ellátogatott, a korcsmákba és iszákos emberré vált, úgy hogy későbben említett helyeken egész napokat és éjjeleket töltött x). Az, hogy sokat, ivott, valamint az, hogy durva kifejezésekkel élt, ne tegyen reánk hatást, vagy pusztán azért ne ítéljük el személyét. Ha felette e tekintetben ítéletet akarunk mondani, úgy tekintsünk arra a korra is, melyben Paracelsus élt, s melynek hatása alatt vált ő azzá, a mivé csakugyan idővel lett. Azon korban, a melynek Paracelsus is szülöttje volt, mindennapi dolog vala a tudósok elbizakodása, valamint a túlságos ivás is. Ez utóbbi körülmény nem szolgál ugyan Paracelsus mentségére, de mégis sokat von le ama nehéz vádból, a mely őt terheli. De még ily körülmények között sem veszté el Paracelsus orvosi hírnevét, hanem gyógyított, mint azelőtt. Salzburgban halt meg, állítólag az ottani kórházban 1541-ben. — Ha Ítéletet akarunk róla mondani, úgy azt a következőkben foglalhatjuk össze: Nagy tehetség, tapasztalt férfiú és charlatán. Phantásiája vezette őt néha tévutakra is, de ez különös kísérője volt azon időszaknak, a melyben Paracelsus élt. Az elméletnek, a szorosan vett tudománynak, soha nem volt nagyobb ellensége, mint Paracelsus, ki az empirismus legnagyobb hívei közé tartozik. Az empirismust 2) tartja t. i. czélhozvezetőnek, s a tudás főforrásának, habár máshelytt' ezen nézettől eltérőleg a felülről jövő világosságot fi Hogy mind ez igaz-e, kérdés tárgya, mert tekintetbe veendő, hogy Paracelsus ujitó és e mellett merész ujitó is volt. Csoda-e tehát ha ellenfelei a legrosszabb világításban tüntetik fel ezen kétségkívül nagy tehetséget? Különben bármilyen lett légyen élete, ez nem von le sokat abból a dicsőségéből, hogy reformátora volt nem csak az orvostudománynak, hanem az emberi szellemnek, jóllehet sok tévedése is volt, melyek azonban inkább azon kornak számítandók be. melyben Paracelsus élt. 3) „Der Artzt soll seyn ein Landfahrer . . . Gibt Wandern nicht mehr Verstand, denn hinter'm Ofen sitzen? Wer die Natur durchforschen will, der muss mit Füssen ihre Bücher treten. Welches ist zur rechten Thür hineingegangen in die Arzney? Durch den Avicennam, Galenum, Mesue, Rasim etc. oder durch das Liecht der Natur? Die ist die rechte Thür, die das Liecht der Natur ist.* -- Máshelytt rneg. azt mondja, hogy: „Diese Thüre gieng ich ein. das Liecht der Natur und kein Apothekerlämpchen leuchtet mir auf meinem Wege? . . Das Speculiren macht noch keinen Arzt; was der Mensch schreiben und lehren will, das soll er aus der Erfahrung thun. — Der Grund ist nicht aus unseren Köpfen, noch aus Hörensagen, sondern aus Erfahrenheit aus der Naturzerlegung und ihrer Eigenschaftsergründung!*
