Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
16 Azonban bármily fejlettségnek örvend is a specialisms, ez a tudomány haladásán vajmi keveset lendített, azon egyszerű oknál fogva, hogy eme gyógygyakorlatnak alapját nem a tudomány alkotta meg, s nem is a tiszta empiris- mus, a mire hivatkoztak mivelői, hanem a mystikus világnézet a maga járulékaival. A specialisták között kétségkívül helyet foglalnak : a sebészek, a borbélyok és a fürdőin esterek (Bader), kiket, mint fentebb kimutattam volt, orvosoknak tekintettek, s kik úgyszólván kereskedést űztek ismereteikkel, boltokat nyitottak, elmentek még vásárokra is, hol (mint ez a rómaiaknál Galenus idejében is dívott) kisebb, nagyobb bódékbanJ) fogat húztak, tyúkszemet, vagy eret vágtak s között léteznek bizonyos értelmi lények, a melyek azonban az emberekkel nem érintkezhetnek. A későbbi időkben azonban az emberek megszüntették ezen korlátot és azt álliták. hogy ezek t, i. az ördögök egyes egyénekkel érintkezésben vannak. Ez természetesen maga után vonta a hatóságok, majd az állam beavatkozását, melyek kínzással mindenfélét csikartak ki a szegény emberekből, kik, hogy a kínzástól megszabaduljanak a legképtelenebb badarságokat álliták. Még a XVI. sőt a mi századunk is szemtanúja volt ilyen boszorkánypereknek. Akadtak ugyan férfiak, a kik ezen, valósággal tudományos rendszerként miveit, babona ellen felemelték szavukat és azt erősen megtámadták. Főként Wyer János (1515—1588), Vilmos, clévei herceg, orvosa, volt az, ki századának emez előítélete ellen bátran kikelt, előadván a számtalan csalásokat, sőt a császárhoz is fellebbezett, arra kérvén őt, hogy ne ontsa e rászedett szerencsétlenek ártatlan vérét. (De praestigiis daemonum et incantationibus ac veneficiis libri VJ. — Liber apolögeticus, Pseudomonarchia daemonum. De lamiis. Basii. 1564.) Pe Wyer csak megingatta a boszorkányságban való hitet, azonban megdönteni nem tudta, mert ehhez nagyobb erő kellett, mint a minővel egy orvos az akkori időben rendelkezett. Még 1623-ban találkozunk egy pápával (XV. Gergely 1521—1623), a ki erősen kikel azok ellen, kik boszorkányságokat követnek el, minek folytán, ha halál nem is, de. minden bizonynyal betegségek, nemzési tehetetlenség s más az állatokban, terményekben és gyümölcsökben okozott károk származnak, s. a. t ; s elrendeli, hogy az ilyenek befalaztassanak. Mintegy 103 pápai bulla szolgált zsinórmértékül az inquisitoroknak különböző büntetések végrehajtására. A theologusok és jogtudósok legnagyobb része határozottan a boszorkányperek megtartása mellett nyilatkozott a vallás- és állam tekintélyének fenntartása czéljából! !) Még a nagy Plinius (23—79) sem tudott az orvosokkal megbarátkozni, és a szigorú Cato sem tartá az orvosi tudományok tanulmányozását a római férfiú méltóságával megegyezhetőnek. Ezért a rómaiak nem fiaikat, hanem rabszolgáikat küldték el Athenaebe. hogy ott jó orvosokká képeztessenek ki. mely körülmény folytán az utóbbiak ára a tanulmányok befejeztével, eredeti áruk (vagy /00 800 frt o. é.) felével emelkedett. (Természetes, hogy voltak olyan római polgárok, kiknél ezen szokás iparággá fejlődött ki.) A többi orvosok nagyobbrészt Görögországból jöttek Italiába (hiszen: dat Galenus opes),
