Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
10 rül támadt nézetek több pártra osztották az orvosokat, kik között még olyan párt is volt, és sajnos, hogy az orvosok legnagyobb része ennek zászlaja körül csoportosult, a mely a mysticismus alapján akart gyógyítani l). De sokkal fontosabb körülmény mindkettőnél az, hogy az eddig miveletlen boncztan mivelőkre akadt. Azon előítéletek, a melyek már Galenus idejében uralkodtak és őt az emberi hullák bon- czolásában meggátolták, az egész középkorban, sőt ilt-ott ma is uralkodnak, a boncztan és ezzel kapcsolatban a többi orvosi tudomány kifejlődésének hátrányára szolgáltak. Midőn a reformátio bekövetkeztével több bonczolási kísérletet tettek emberi hullán, akkor vették csak észre a valóság és Galenus adatai közti különbséget. Galenusnak nem állván emberi hulla rendelkezésére, majmokat, kutyákat, vagy más házi állatokat bonczoll és ez állatok boncz- leletéből hasonlóság utján állapitá meg az ember bonczta- nának alapelveit 2) Ennek oka azon korszellem volt, mely ezer meg ezer emberéletet áldozott fel a nép mulattatására a vadállatok dühének, de a tudománynak egy hullát sem adott. Némi tekintetben a sötét középkorban is uralkodik azon elv, mely a jámbor katholikussal nem találta össze- férőnek a gyakorlati boncztan tanulmányozását. S ezen meg. E körülmény indította az orvosokat gondolkodásra, s önállólag kezdvén gondolkodni, kisebb-nagyobb javításokat tettek a reájuk erőszakolt tanokon. És ez döntő befolyással volt a gyógytan további fejlődésére. !) Nem ismeretlen dolog, hogy a XVI. század legielvilágoso- sodottabb és leghíresebb orvosainak egyike Páré Ambrus, ki különben a nerval (Monodon monoceros) csontjának, valamint a múmiának gyógyerejét tagadta (és ezért kortársai által hevesen megtámadtatott), maga is mystikus szempontból fogta fel a ragályos betegségek eredetét, a dögvészt egyedül isten büntetésének tekintvén, 2) Galenus szerint a musculus scalenus posticus a 6. bordához tapad, a mi nem az embernél, hanem a kutyánál fordul elő, ép úgy határozza meg a muse, rectus abdominis eredetét, a mely adata a majom ezen izma eredetének felel meg. Galenus felemlíti azonkívül a retractor bulbit is, mint a hét szemizom egyikét, a mely állatoknál igen, de embernél épen nem fordul elő. — Hasonlót találunk különben a régi hébereknél is, a kik 7 nyak- és 18 hátcsigolyát számítanak. Ez azt mutatja, hogy a héberek is állatokat vettek zsinórmértékül, és ha tekintetbe veszszük, hogy a papok, a kik mindennap áldozatokat mutattak be, voltak a héber boncztudósok is, megérthetjük, hogy honnan merítették a héberek boncztani ismereteiket. Figyelembe veendő, hogy a héber törvény értelmében emberi hulla érintője tisztátalan, mi egyfelől egészségi szempontból nevezetes intézkedés volt, másfelől a boncztan mivelését hátráltatta.
