Schroeder Károly: A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára 28. (Budapest, 1876)
A méh betegségei
84 Schroeder. A női ivarszervek betegségei. A sorvadásnak ezen neme újólag fontosságra jutott azáltal’ hogy itt igen könnyen, a méhnek ovatos kutaszolása mellett is, az ellágyult falnak átfúrása jöhet létre. Ez egyébiránt meggyógyulhat, mint arról a méh átfúrása után iy4 év múlva gümőkórban meghalt beteg bonczolásánál meggyőződtünk. A méh rendes keménységű és kissé vastag volt. Az átfurási heg biztosan nem volt kimutatható. 2. A gyermekágyi sorvadás néha lassankint lép föl rósz táplálkozási! nőknél, kiknek szülése és gyermekágya egyébiránt rendes lefolyású volt. Ezeknél, ha nem szoptatnak is, a havitisztulás többé nem áll be; az ily nők korán megöregednek és rendszerint a legkülönbözőbb nehézségektől gyötörtetnek: sajátságos alanyi érzések a hasban, keresztfájás, szellemi lehangoltság, méhszenv. Nálok a méh vagy rendkivül elernyedt, vékonyfalú, úgy hogy az alig tapintható, és a benne levő kút asz feltűnő világosan érezhető a hastakarókon keresztül, mig az ür hosszá rendes, vagy az ür megrövidült és a falak vékonyak, ha néha nem is lazák. Cliiari két esetet ír le, melyek foly- tontartó tejelválasztással voltak összekötve. Ezen esetekben megkísérthetjük jó táplálás és helyi izgatás (hideg zuhanyok, nadályok a hüvelyi részre, kutacz, méhenbelőli tartasz, villamosság) által a méhet rendes állapotba hozni. 3. Igen nagymérvű sorvadás léphet fel nehéz gyermekágyi betegségek után, és pedig vagy a petefészek gyurmájának elsőd elpusztulása után (hashártyalobnál), melynek a hószámhiány és a méhsorvadás következményei, vagy magának a méhnek heves megbetegedése (eves méhbellob) után, melynél a takhártya és a legbelső izomrétegek mentek tönkre. Mint másodlagos állapot a méhsorvadás kivételesen még föllép: Rostdagoknál, midőn a méh fala, mely gyakran túltengett, majdnem egészen eltűnhet, különösen ha a rostdagok nagy száma egymás ellen nő. Ekkor bonczolásnál alkalmilag rostdagok halmazával találkozunk, a méhállománynak kimutathatása nélkül. Más dagok (savós hártya alatti rostdagok, petefészekdagok, izzadmányok stb.) nyomása által is nagyfokú sorvadásba mehet át a méhgyurma. A fal sorvadása továbbá gyakran össze van kötve a méhnek kiha- zódásával hosszában, mint ez nagy daganatok vagy a méhnek magasan fekvő megtapadásai által gyermekágyban előidéztethetik. A hüvelyi résznek csupán eltűnése ezen esetekben, minthogy csak a betürődzés a hüvelybe esik el, nem mondható ugyan sorvadásnak,