Schroeder Károly: A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára 28. (Budapest, 1876)
A női ivarszervek vizsgálata
A NŐI IVARSZERVEK VIZSGÁLATA” Történelmi adatok. A nő nemi szerveinek vizsgálata, mint az mai napság gyakorbl- tatik, egészen jelen századunk szüleménye. Hagyjuk ki a tükröt, kutaszt és a combinált vizsgálatot a számításból és a hüvelynek és méhnyaknak újjali vizsgálatára szorítkozva, tehetetlenül állunk a méh és függelékeinek bántalmaival szemben. A régiek vizsgálati módszerei nagyon hiányosak voltak. Bár Soranus, azoknak legjelesebb képviselője, ki a hüvelyt a méhtől világosan és szabatosan megkülönböztette (miután művének III. fejezetében a méhet fekvése, alakja és egyes részeit illetőleg is leírta és annak betegségeire nézve a fontos megjegyzést »morbo laborans in consensum rapit ventriculum et meninges« tette, leírja a női külsze- mérmet, pudendum muliebre s. sinus muliebris »velut intestinum, in quo etiam coitus fieri solet«),' ösmerte az újjali, a kutaszszali vizsgálatot (legalább bevezetését a hüvelybe, hol az »ad imum usque penetrat«) és a méhtükröt (diOTTrpiauog), mely által legjobban felismerhetni, vájjon a vérzés a méhből vagy hüvelyből származik-e. Az alhasi daganatok különzeti kórisméjének tárgyalásába is bebocsátkozik és terhességet meg hasvizet (ascites) a szilárd dagoktól megkülönböztet, melyeket [ipbj (mola) néven foglal egybe. Utóbbiak a hasvíztől az által különböztetnek meg, hogy a kéz elől ki nem térnek, be nem nyomhatok, és a dobos hang, meg a hullámzás hiánya által, ha kezünkkel kopogtatunk. Bár mily becsesek legyenek az akkori időből származó ezen adatok, ez ismeretek még sem voltak soha általában elterjedve, s mindenesetre ismét igen hamar és tökéletesen kivesztek egész a középkorig, úgy hogy csak a 17. század végétől, midőn Frankhonban Sehroeder. A női ivarszervek betegségei. 1
