Schroeder Károly: A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára 28. (Budapest, 1876)
A méh betegségei
58 Schroeder. A női ivarszervek betegségei. illetőleg mindenesetre lényeges azon gyorsaság, melylyel a vér a méh- takhártya által kiválasztatik. Ha a vérzés nagyon lassan következik be, a lassankint a méhürbe folyó vér nagyon szűk nyakon át is oly gyorsan kiürülhet, hogy az méhzsábás rohamokhoz nem vezet. Ha ellenben a havi vérzés hirtelen föllép, bőséges, a hirtelen nagy mennyiségben kiválasztott vér mérsékelt szűk méhnyakon át sem folyhat el tökéletesen, az tehát a méhüreget erőszakosan kitágítja és így talán a leghevesebb dysmenorrhoeának oka lehet. Ily módon kell azon tényt magyarázni, hogy néha nagyon szűk méhnyaknál a havitisztulás majdnem fájdalom nélkül múlik el, míg más esetben csekély szűkületnél a nehézségek igen nagyfokúak. Mint azon izgatásnak, melynek a méh erősebb hószámzavarnál mindenkor alá van vetve, további következménye méh- és méhköri lob léphet föl és az egyszerű szűkület tünetei ezeknek tüneteivel szövődhetnek. A szűkületnek második következménye a terméketlenség. Itt határozottan kijelentjük, hogy terméketlenség kórodai értelemben legritkább esetben jelenti a fogamzás lehetlenségét, hanem legtöbb- nyire annak csak kisebb vagy nagyobb fokú nehezítését. Hogy az ondó és pete összejöveteleinek lehetősége annál inkább akadályozva van, minél szűkebb a méhnyak és minél kisebb a hüvelyből a méhnyakcsatornába vezető nyílás, egyáltalában elfogadható, ha azon erőművezetet, mely által az ondószálcsák a belső ivarcsatornába bejutnak, tovább nem is veszszük tekintetbe. Mily nemű ezen erőmüvezet, még nem egészen világos. Előbb azon nézet volt leginkább elterjedve, bogy közösülésnél a férfi liúgycsőszájadéka szorosan a külső méhszájra fekszik s hogy ekkor az ondó kilövelésénél az egyenesen a méhbe fecskendeztetik. Egészen elnézve attól, hogy az erő, melylyel a kilövelés történik, bizonyosan nem elég a mélmek egymásra fekvő falait egymástól eltávolítani s az ondót keresztülfecskendeni, a két nyílásnak oly egymásra fekvéséről sem lehet szó, hogy a férfi húgycső és a méhnyak ürege egymásba futó csatomat képeznének. A hímtag kölyü- szerű hatása (Stempelwirkung), mely annak előretolásánál a kilövell, a hüvely felső részében lerakodott ondót a méhbe behajtaná, sem fogadható el, mivel az ondónak a hímtagtól oldalt és a hüvelyboltozatban elég helye van kitérésre. A belliám esillmozgása az ondó tovamozdítására nem bír befolyással, minthogy az ondószálcsák az egész kürtön keresztül egész a petefészekig vándorolnak és a kürtök belháma ellenkező irányban mozog. Az ondó- szálcsáknak épen ezen messze vándorlása a méhtől egész a hashártya- medeneze szakaszáig, tehát oly vonalon, melyen azon erőknek behatása helyesen el nem fogadható, a mellett bizonyít, hogy az ondószálcsák saját
