Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
LXXI VII. TEMETKEZÉS ÉS ÉVFORDULÓ. A nemzet mindjárt megalkotásakor védszentjének méltó megünneplésén kivtil még egy másik föladatot is vállalt magára, mely abban állott, hogy tagjainak elhalálozásuk alkalmával megadta a végtisztességet és lelki üdvökért évenkint ájtatos imát mondott. Ez a kegyeletes gyakorlat, a minőkben különben a könyörületes keresztény középkor oly gazdag volt, bizony talán sehol sem felelt meg olyannyira a szükségletnek, mint épen az egyetemeken, hol ezer meg ezer fiatal hallgató magára hagyva, számtalan veszélynek kitéve, sokszor meg épen keserű szegénységben küzdött a létért, amely küzdelemben aztán oly sokan lelték korai sírjokat. Az elhunytnak távolban élő szülei s rokonai helyett a tagtársak állták körűi a ravatalt s kisérték utolsó útjában őt, kegyeletes megemlékezéssel lévén iránta, ha közeledett azon nap évfordulója, a melyen a rokonok helyett a nemzet teljesítette a szomorú halotti végtisztességet. A halottak iránti végtisztességben résztvett az egész egyetem, a karok és nemzetek, még pedig az élők egyetemi fokozata, tanulmányuk és származásukhoz képest. És ez a megkülönböztetés még a ravatalnál sem ért véget, hanem irányadó volt a temetés minőségére, hogy az nagy pompájú legyen-e vagy csak szerény, hogy az egész egyetem vagy a facultasok, avagy pedig csak az egyes natiók vegyenek-e részt azon. Az egyetem már legrégibb, 1385-iki alapszabályaiban elrendelte, hogy csakis a graduált és mint tanár működő vagy valami egyetemi méltósággal fölruházott tagok halála alkalmából vegyen részt az egész egyetem a végtisztességen, s hogy azon napon, amelyen értük a szent misét tartják délelőtt, a vigiliek napján pedig délután az előadásoknak szíine- telniök kell. Minden más esetben, azaz a sokkal nagyobb számú nem graduált »suppositum« halála alkalmából már akkor is csak a nemzetek voltak fölszólítva, hogy a temetésen résztvegyenek.1 De hogyan felelhettek azok meg oly fel1 Az egyetem alapszabályait az 1385-iki évből 1. Kinknál i. h. II. 77.: »Item si contigerit aliquem de doctoribus. magistris vel licenciatis, actu legentibus, mori, aut aliquem de decanis aut procuratoribus, quod
