Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
XL 5. A NEMZET VAGYONA. A magyar nemzet vagyonát, melylyel az az 1453. és 1630. közti időkben birt, nem szabad a mai fogalmak szerint megitélni. Azon szerény, alig néhány forintnyi összeg, mely a legszükségesebb kiadások levonása után az egylet pénztárában még megmaradt s mely a kérdéses két század folyamán soha sem emelkedett említésre méltó tőkére, nem is volna különben megfigyelésünkre méltó, ha nem épen azért, mert elenyésző csekélységével a legtalálóbban jellemzi e sokfejű és tekintélyes középkori testület nagyon is szerény viszonyait. Egy mostani kis temetkezési egylet, avagy valamely társláda Krösus lehetne vele szemben. A tekintélyes egyleti pénztárak fogalmától tehát teljesen el kell térnünk s szemünk előtt kell tartanunk, hogy oly időkről van itt szó, melyekben a szegényes garas elég értékesnek látszott arra, hogy azt a prokurátorok több éven át újból meg újból elszámolják, mig végre az egyik aztán elhatározta, hogy ezt az alkalmatlan frátert 10 bécsi denarra felváltja, quia multum papiri occupabat1 és az illetőt nem is lehetne a túlzás vádjával sújtani, ha azt állítaná, hogy az a papir, melyet egy cseh garasért teleirtak, többet ért, mint a garas maga. A magyar nemzet rendes bevételeit a beiratkozási dijak képezték, melyeket a tagoknak beléptükkor és minden promotio alkalmából kellett fizetniök, továbbá azon megtérített költségek is, melyek temetések alkalmával merültek fel viaszgyertyákra és egyéb szerekre. Hagyományok és adományok, melyekkel bőkezű pártfogók támogatták a magyar nemzetet, képezték a rendkivüli bevételeket. Ezzel szemben állottak az évenkint ismétlődő nemzeti ünnepély és az anniversarium költségei, még pedig az elsőnél a szokásos ünnepi prédikáczióra, a résztvevők megvendégelésére stb. Ha ezekhez hozzászámítjuk a drága viaszgyertyák árát, meg a szolgálattevő pedellusok jutalmait, 1 Matr. Nat. Hung. 237. old. 1476. I. — Hogy pl. egy magyar forintnak, melylyel a nemzet 1525. I-től fogva birt, nem volt meg a teljes súlya (licet unus non erat justi ponderis 278. old.), ezt hat különböző prokurátor jegyezte külön fel négy éven keresztül.
