Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
XXVI lyettessé kinevezve), Dr. Andreas Nigrinus és Mag. Johannes Aurifabri 10-szer, Mag. Ambrosius Salzer 9-szer, Dr. Ladislaus Stuff 7-szer, Dr. Johannes Angrer és Mag. Jacobus Vexillifer 6-szor, Dr. Georgius Schubert, Dr. Franciscus Eme- ricus, Mag. Georgius de Sancta Anna, Mag. Leonardus Dob- rohost 5-ször, Dr. Sigismundus Geisler, Mag. Joannes Walt- berus, Dr. Melchior Engelbardus, Paulus Aigner, Mag. Johannes Harscher, Mag. Andreas Meyxner, Mag. Michael Pannonius de Premarthon 4-szer. Azonkivül 16 prokurátor 3-szor, 28 kétszer és 104 egyszer fordul elő a névsorban.1 A nemzetnek ezen 167 elöljárója közül 71 magyarországi 120-szor volt prokurátor, 96 nem magyarországi pedig 217-szer. Tekintettel arra, hogy a magyarok a tagok túlnyomó számát képezték, azt várná az ember, hogy a nemzet ügyeinek vezetése gyakrabban volt volna a magyarországiak kezében, mint a nem magyarokéban. És az arány tényleg csak akkor oly kedvezőtlen a magyarországiakra nézve, ha az egész hosszú, 1453. I-től 1630-ig terjedő, időszakot veszszük szemügyre, ha azonban rövidebb időszakok prokurátorságait számítjuk ki, az arányszám rögtön javul, s pedig annál inkább, minél tovább megyünk azokra az évekre vissza, melyekben a magyar elem még uralkodó volt a nemzetben. 1453. I-től 1480. II-ig ugyanis 32 magyarországit találunk, kik 39-szer voltak prokurátorok és csak 13 nem magyarországit, akik 20- szor voltak prokurátorok, 1481. I-től 1500. II-ig 24 magyar- országit 29 prokurátorsággal, velük szemben 7 nem magyart 13 prokuraturával; 1548. I-től 1630. I-ig azonban összesen csak 2 magyarországi prokurátort. íme a morva és sziléziai scholarisoknak a 16-ik században növekvő befolyása szál- ltja le az arányszámot a fent jelzett kedvezőtlen végeredményre. ✓ Hogy a választás oly gyakran ugyanarra a személyiségre esett, amellett szól, hogy soha, legkevésbé pedig a 16. század második -felében nem voltak bőségében a kiváló embereknek, a kikre az ügyek vitelét bízhatták volna. Sőt olykor örülniök kellett, ha a prokurátor arra határozta el magát, hogy hiva1 Y. ö. 375—386. old.
