Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
XX kellett volna folyniok. A prokurátort, kezdetben legalább, az egész nemzet választotta,1 később csak azok, kik a nemzet anyakönyvébe történt beiktatás által tagjává lettek a nemzetnek, esetleg csak az artista mesterek;2 a 16. század vege felé pedig már nem is ezeknek összessége, hanem egy e czélra kiküldött bizottság, melynek választói jogosultsága az 1574— 1587. években ismételten is bangoztatik.3 Kezdetben ugyan nemcsak az egyetemi fokkal bírók, hanem az egyetemnek bármely tagja is választható volt, föltéve, hogy »vir literatus ad hoc habilis et idoneus« 4 volt, tényleg azonban kizárólag artista mesterek és a bárom felső karhoz tartozó egyetemi fokkal bírók választattak meg. Scbolarisok sohasem lettek ezen legfőbb méltósággal felruházva, legalább nem abban az időben^ melyet a mi anyakönyvünk magában foglal.5 Hogy vájjon tekintetbe jöttek a választásnál a jelöltnek anyagi viszonyai 1 L. Albert 1384-ik évi szabadalomlevelét Kinknél, ugyanott II. 52. : »Preterea volumus, quod earundem quatuor nacionum quelibet unum de suis et pro se procuratorem eligat.« Az egyetem 1385. alapszabályai Kinknél, ugyanott II. 79. : »Item quod quelibet náció eligat procuratorem de suis suppositis cuiuscunque fuerit facultatis.« 2 L. Matr. Xat. Hung. 238. old. az 1477. I. év prokurátoráról: »Ex concinno nacionis Hungarie magistrorum consensu« ; ugyanott a 22. old. az 1480. I. prokurátoráról: »De voluntate magistrorum nacionis Pannonie electus.« 3 1574. I-ben (308. old.) ezeket olvassuk: »Ego Andreas Nigrinus ... ab inclytae nationis Hungaricae consiliariis ... in procuratorem nationis eiusdem electus sum.» Ép így 1575. I-ben (309. old.) »Ego Sebaldus Penninger Wasser burgensis . . . communi dominorum consiliariorum suffragio electus (in marg.: postulatus) in proc. nat. Hung.;« 1587. II-ben (312. old.) : »Ego Andreas Isingius . . . communi dominorum consiliariorum suffragio in proc. incl. Nat. Hung, electus« és 1615- II-ben (349. old.) : »Ego Sigismundus Geisler . . . per nobiles et clarissimos nobilissimae nationis consiliarios et collegas in proc. . . . fui electus. 4 L. Albert 1384-iki szabadalmi levelét Kinknél, id. b. II. 52. 5 A baseli zsinatnak a bécsi egyetem megvizsgálására kirendelt biztosai 1436. márcz. 20-án elrendelik, »quod nullus ad dictum officium (procuratoris) assumatur, nisi saltem trium annorum magister existat et honeste sit habituatus.« (Kink II. 285. old.) Alaptalan Aschbach Geschichte der Wiener Universität I. (1865.) 273. old., azon állítása, hogy a magyar nemzet gyakran scholarisokat választott prokurátorokká.