Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
XI tek, úgy a nemzetnek nem állott más hatalmában, mint az illetőt jóakaratúlag rábeszélni, inteni s a belépés előnyeit lehetőleg kedvező színben feltüntetni. Természetesen hatalmában állott a nemzetnek az ilyen be nem lépett hallgatóknak a natió összejövetelein való megjelenést megtiltani, szükség esetén pedig megtagadta védelmüket, valamint megtagadta az ünnepélyes temetést is, vagy mint mondták volt, kizárták a nemzet minden joga és kiváltsága élvezetéből.1 Az első fenyegetést azonban sokan nem igen vették valami szigorú büntetésnek, a másodikra sem igen adtak, sőt a harmadikat már ki is gúnyolták, mivel a nemzet jogai és kiváltságai nem imponáltak mindenkinek és az erejével és egészségével kérkedő ifjúság távolról sem gondolt a saját temetésére, mely esetleg akadémiai pompával tartatott volna meg. Midőn a magyar nemzet anyakönyvének megnyitása után 3 évvel a származásuk szerint ezen nemzethez tartozók még nem voltak mind beiratkozva, 1417. május 16-án egy havi batáridőt engedélyeztek ezeknek a beiktatására, mely idő után már büntetéssel fenyegették őket, azonban ez ügynek tárgyalására kiküldött bizottságnak meg kellett elégednie azon határozattal, hogy a prokurátor a vonakodókat szigorúan (seriosus) szólítsa fel a belépésre,1 2 nem állván neki hatalmában semminemű büntetést kiszabni. 1419-ben újra szigorú eljárással fenyegetőztek.3 1427-ben a magyar nemzet késznek nyilatkozott a többi három natióval odahatni, hogy az ellenszegülőket az egyetemi fokok elnyerésétől kizárják — de ezen rendszabály csak száz évvel később s úgy látszik csak pro forma lépett életbe és egészen eredménytelen maradt. Időközben a nemzet más hangon kezdett fenyegetőzni, amennyiben ugyanis 1430-ban kijelentették, hogy a keblükbe való »belépés csak oly időben történhetik, midőn a scholaris teljes jó egészségnek örvend; aki tehát addig halasztja belé1 Matr. Nat. Hung. 6. old. 9. §. »Quodcumque suppositum . . . se inscribi renuerit ... ab omnibus honoribus libertatibusque dicte nationis sit penitus exclusum« és 16. old. 11. §. »De pena non intitu- latorum.« 2 Id. h. 6—7 old. 10—11. §. 3 id. h. 8. old. 14. §.
