Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A kötőhártya betegségei
86 4. A trachoma (egyptomi szemgyuladás, conjunctivitis granulosa) majdnem mindig chronikusan kezdődik és kezdetben néha oly kevés kellemetlenséget okoz, hogy különösen kevésbbé érzékeny egyének a bajt észre sem veszik. A trachoma főtünete a kötőhártya túl- tengése, amely különbözőképen nyilvánul. Legfeltűnőbb az ú. n. tracho- más csomók vagy göbök (granulum) megjelenése ; ezek gombostűfej—• kendermagnagyságú szürkés-vörös, kocsonyás vagy szalonnás kinézésű, békapetékhez vagy főtt sagoszemekhez hasonlítható képződmények, amelyek az áthajlási redőkben több sorban egymás mellé sorakozva ülnek, ritkábban és elszórtan a szemhéji kötőhártyán, a félholdképű redőkben, sőt kivételesen a szemtekei kötőhártyán is mutatkoznak. (34. ábra.) Ezen körülírt jellemű csomóképződés mellett a kötőhártya különösen a szemhéjon egészében is erősen megvastagszik, miért is az ép állapotban szabadszemmel észre sem vehető ú. n. papillák igen megnőnek s a kötőhártyának bársonyos, majd érdes vagy málnaszerűen rögös külsőt adnak : a nagyobb papillaris túltengések belsejében sokszor gömbölyű csomók rejlenek. Az igazi friss trachománál a papilláris túlten- gés különösen kezdetben hiá- nyozhatik, a csomóképződés soha. A váladék nyálkás, súlyosabb esetekben részben geny- hez is hasonló. A betegség további lefolyásában átterjed a szempillavázra is, különösen a felsőre, amely a sejtes beszürődéstől megvastagodva idomtalanná válik, lelóg ; az ilyen szem nem nyílik eléggé s a trachomára jellemző álmos arckifejezést okoz. A csomók nagyra növekedve, közepükön a sejtek elfajulása núatt felpuhulnak ; az egymással sokszor kocsonyás tömegekké összefolyt csomók annyira fellágyulhatnak, hogy néha már gyenge nyomásra, sőt olykor mar a szemhéjak egyszerűen kifordításakor is megrepednek ; a megrepedt csomókból sárgás kocsonyás anyag ömük ki. Minden trachomás újképződés (csomó, papilláris túltengés és diffus beszűrődés), helyén idővel heges szövet képződik ; a hcgesedés (cicatrisatio) a trachoma önként való gyógyulási folyamata, s abban nyilvánul, hogy a trachomás ujdonképződések között heij^enként vékony, szabálytalan alakú fehéres vonalszerű hegek mutatkoznak, amelyek mindinkább szaporodva lassankint hálózatosán átfonják az egész kötőhártyát. Súlyos trachománál a hegesedés is erősebb és oly 34. ábra.
