Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szembetegek megvizsgálása
9 A szemrés tágabb a rendesnél és rosszul vagy egyáltalában nem csukódik olyankor, ha a szemrést záró izom bénult (facialis bénulás), ha valamelyik szemhéj egy része elpusztult vagy a záróizom petyhüdt- sége vagy a szomszédos részeken lévő hegesedés miatt kifordult (ektro- pium), ha a szemgolyó erősen megnagyobbodott vagy a szemgödörből előrediilledt. 2. A szemhéjak helyzetének feltűnőbb rendellenességeit, mint a szemhéjak kifordulását (ektropium) és befordulását (entropium) könnyű felismerni ; csak azt kell megállapítanunk, hogy ez a hibás állás mitől ered ; a szemhéj befelé fordulhat a kötőhártya heges zsugorodása vagy a szemrést záró izom görcsös összehúzódása miatt. A szemhéj kifordulását ellenkezően a bőrön lévő hegek zsugorodása vagy a szemrés záróizmának elpetyhüdése szokta okozni. A szemhéjakon különös figyelemmel vagyunk a szemhéj szélére, amely különböző gyuladások- nak lehet a székhelye és a 'pillaszőrök helyzetére különösen abban a tekintetben, hogy nem érintik-e egyesek közülök a szemtekét. 3. A könyszerveket illetően meg kell figyelni, hogy a könyek elveze- tődnek-e a rendes úton, nem csurognak-e ki a szemrésből. Ha feltűnő könyezést találunk egy szemen, megnézzük, hogy az alsó könypont belemerül-e a könytócsába. Erősen megnyomva a könytömlő tájékát, megfigyeljük, hogy nem ürül-e a könypontokból geny. 4. A kötőhártya megvizsgálása végett a szemhéjakat ki kell fordítanunk. Az alsó szemhéj a szemhéj bőrének egyszerű lehúzására is könnyen kifordul ; a felső szemhéjat úgy fordítjuk ki, hogy a beteget lefelé nézetve jobbkezünk mutató- és hüvelykujjával megfogjuk és kissé lefelé húzzuk a szemhéj szélét, úgy hogy ne csak a pillaszőrök, de maga a szemhéj széle is ujjaink között legyen. Eközben balkezünk hüvelykujját vízszintes tartásban a szemöldökív alá a szemhéj bőrére illesztjük és ezt az ujjúnkat támasztópontul használva körülötte kibillentjük a szemhéjat. A kötőhártyának a felső szemhéj felett levő részét, az u. n. felső áthajlási redőt még jobban előtüntethetjük, ha a szemhéjat ujjunk helyett egy vékony pálcika körül forgatjuk ki. Ha a pillaszőrök hiányzanak vagy ha a szemhéj befelé fordult, a kifordítás nehéz. Ilyenkor úgy járhatunk el, hogy jobbkezünk mutatóujját a szemrésben kissé a szemhéj alá toljuk és evvel hajlítjuk felfelé. A kötőhártyán meg kell figyelnünk annak színét, vastagságát, felszínének síma vagy érdes voltát és azt, hogy van-e rajta váladék. 5. A szemteke elülső részének tüzetesebb megvizsgálásához erős gyűjtött fény szükséges, amelyet legegyszerűbben egy 13—20 dioptria erősségű domború gyűjtőlencsével vetünk a szemre. Ez az ú. n. fokális világítás. Az ilyen vizsgálathoz úgy helyezkedünk el, hogy a fényforrás (lámpa, ablak) a vizsgálandó szem előtt, de tőle kissé oldalt legj’en ; a
