Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
tesben egy dioptriás hypermetropia van, a távolbanézéshez concav három dioptriás cylinderes üveget adhatunk hatástalan tengellyel a vízszintesben. Ez az üveg korrigálatlanul hagyja a vízszintes irányban meglévő hypermetropiát, a függélyes átmérő myopiáját pedig egy dioptria hypermetropiára változtatja. Cylinderes üvegeket pápaszemben tanácsos hordani, mert a könnyen mozgó és elhajló orrcsíptetők- ben a megszabott állásukból kitérnek. A szabálytalan astigmatismus nem korrigálható. Anisometropia alatt azt az állapotot értjük, amikor a két szem nem egyforma fénytörésű. Olyankor, ha az egyik szem emmetropiás és jó látóképességű, a másik pedig túllátó vagy közellátó, szemüveget nem rendelünk. Ha mindkét szem túllátó vagy közellátó, de különböző mértékben, megkísértjük mindegyik szem fénytörését a neki megfelelő külön üveggel kijavítani, feltéve hogy az illető ezt a két különböző üveget együttes viselésre eltűri. Mivel azonban a kétféle üvegű pápaszemek sok embernél zavaros látást, szédülést stb. okoznak, aránylag ritkán fogunk ilyen üveget rendelhetni, hanem legtöbbször azzal kell beérnünk, hogy a jobb látásélességű szem fénytörésének megfelelő üveget adjuk a szemüveg mindkét keretébe. A fénytörés objectiv meghatározása. A szem fénytörése az előző fejezetekben leírt ú. n. funkcionális vizsgálási módokon kívül objektiv eljárásokkal is meghatározható és pedig 1. az egyenes képben való tükrözés alkalmával, 2. az ú. n. árnyékpróba vagy skiaskopia segítségével. 1. A fénytörésnek szemtükrözéssel való meghatározása azon a körülményen alapul, hogy szemtükrözéskor a vizsgált szemből kijövő fénysugarak a szem fénytörése szerint különböző irányúak és pedig az emmetropiás szemből kijövök egymással párhuzamosan haladnak, a myopiás szemből jövők egymásfelé összetérnek, a hypermetropiás szemből jövők pedig egymástól széttérnek. Az emmetropiás szemből párhuzamosan kijövő fénysugarak az ugyancsak emmetropiás — és nem alkalmazkodó — vizsgáló szem ideghártyáján maguktól egyesülnek éles képpé, a nem emmetropiás szemekből jövő fénysugarak azonban csak akkor, ha előbb megfelelő üveglencsék segítségével eredeti irányukból párhuzamos irányba tereltetnek. Ehhez myopiás szemeknél concav, hypermetropiásoknál convex üvegek szükségesek. A nem emmetropiás szemek fenekének éles meglátása végett tehát a tükör
