Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szembetegek megvizsgálása
t) heves fejfájások esetében igen tanácsos a szemeket is megvizsgálni, mert ezek a betegségek gyakran okoznak látóideggyuladást, amelynek felismerése az alapbetegség megállapításához fontos támasztópontot nyújt. Neurastheniás emberek gyakran panaszkodnak a szemeikben támadó legkülönbözőbb fonák érzésekről és csak beható vizsgálatokkal deríthetjük ki, hogy ezeknek oka nem a szemek állapotában keresendő. A látóképesség gyengeségére vonatkozó panaszok többfélék lehetnek. Ha valaki azt panaszolja, hogy távolba rosszul, közeibe ellenben jól lát, közellátóságra, myopiára gondolunk, míg ellenkezőleg a közelnézéskor való gyors elfáradás stb. hypermetropiánál és astigmatizmusnál szokott előfordulni. Öregebb embereknek az a panasza, hogy a megszokott távolságból már nem tudnak olvasni, olvasáskor kénytelenek a könyvet messzebb tartani, az alkalmazkodó képesség gyengeségétől (presbyopia) ered. A látás lassú vagy hirtelen megromlása mindig betegségek következménye és az előidéző ok szerint különféle érzést okoz. Az ú. n. ködös látás, amelynél a betegnek az az érzése van, mintha füstön vagy ködön át nézne és emiatt látna rosszul, különösen olyankor támad, ha a szem fénytörő közegeiben, a szaruhártyán, csarnokban, lencsében vagy üvegtestben az átlátszóságot zavaró homályok (szaruhártya- foltok, izzadmány, hályog stb.) képződnek. A tiszta látást zavaró sötét foltok látása gyakran ugyanezen helyeken keletkező tömöttebb homályoktól vagy retinavérzésektől ered. Hirtelen támadó ködös látás, amely néhány óra vagy nap alatt elmúlik, glaucomának lehet a részjelensége. Erre a betegségre kell gondolnunk olyankor is, ha valaki arról panaszkodik, hogy a lámpafény körül szivárványszínű köröket lát. A látótér nagy részének ugyancsak hamar elmúló elsötétedése, amely tüzes szikrák, gyűrűk stb. látásával kapcsolatos, ideges behatáson alapuló ú. n. scotoma fugax tünete. Szikrák, fényes csillagok stb. látása (■photopsiák) gyakran az érhártya kezdődő gyuladásainak előfutár ja. Ugyanez lehet az oka a torzított látásnak is, amelynél ugyanis a tárgyak eltorzulva látszanak, pl. egyenes vonal görbének. A mikropsia és makropsia, amelyeknél a tárgyak való nagyságuknál kisebbeknek vagy nagyobbaknak tűnnek fel, rendszerint az alkalmazkodás hibáiból magyarázhatók. Káprázás, amely a beteget arra készteti, hogy szemeit a fénytől lehetőleg óvja (fény kérülés), különböző gyuladásos betegségeknél támadhat, amelyek a szemet a fény behatása iránt érzékenyebbé teszik. Káp- rázásban szenvednek olyanok is, akiknek szemeibe túlságos sok fény jut be például a pupilla erős megtágulása miatt. Ha a látóképesség a világosság szerint feltűnően változik pl. úgy,
