Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
50 Alkotásában legfeltűnőbb a sugárizomnak rendkívüli vastagsága, ami onnan ered, hogy ez az izom az állandó alkalmazkodás kényszerűsége miatt folytonosan működésben lévén, nagyon megerősödik (25. ábra H). A sugárizom ezen vastagabb volta miatt a túllátó szemek elülső csarnoka sekélyebb, mint a többi szemeké. Megjegyzendő, hogy mindkét állapot meglévő dispositio mellett elősegíti a glaucoma keletkezését. Ennek tulajdonítható, hogy a glaucoma túllátó szemű embereknél jóval gyakoribb, mint másoknál. A hypermetropia fokának meghatározására az objektiv vizsgáló eljárásokon kívül a szubjektív vizsgálást is felhasználjuk, amely abban áll, hogy megkeressük azt a domború (convex) üveget, amely a hyper - metropiás szem fénytörését emmetropiásra javítja. Ehhez olyan üveg kell, amely a párhuzamos fénysugarakat annyira összetéríti, hogy az ideghártyán egyesülnek éles képpé. Az ilyen üveg gyújtópontja a fentebb mondottak szerint, természetesen a túllátó szem távolpontjával esik egybe és így fénytörése a hypermetropia fokát jelenti. A vizsgálást a látásélesség meghatározásával kezdjük meg. Ez túllátó szemeknél vagy teljes, vagy a rendesnél valamivel kisebb szokott lenni, aszerint, hogy a szem alkalmazkodásával képes-e a túllátóságot kijavítani vagy sem. Hogy megtudjuk, vájjon az ilyen jó látásélességű szem túllátó-e vagy sem, gyenge 0’5—-l’O dioptriás convex üveget teszünk eléje. Ha a szem nem túllátó, a leggyengébb convex üveggel is okvetlenül rosszabbul lát, mint a nélkül, mert az ilyen üveg által a kelleténél összébb térített sugarakat nincs módjában ismét széjjeltéríteni. Ha valaki convex üveggel épen oly jól vagy még jobban is lát a távolba, mint szabad szemmel, az túllátó. A convex üvegek váltogatása közben több olyan üveget fogunk találni, amelyekkel a túllátó egyaránt jól lát. Nyilvánvaló, hogy ezek közül a legerősebb felel meg az így kimutatható hypermetropia fokának. A gyengébbekkel ugyanis a hypermetropiás szem csak azért lát jól, mert az üvegben hiányzó össze- térítést alkalmazkodásával pótolja. A túllátó szem annyira hozzászokott a távolbanézéskor való alkalmazkodáshoz, hogy ezt az önkorrekciót még olyankor sem képes teljesen abbanhagyni, ha convex üveget tartunk eléje. Az alkalmazkodás ilyenkor csak egy bizonyos fokig ernyed el, úgy hogy az ilyen szem az egész hypermetropiának megfelelő erősségű convex üveget el sem fogadja, mert azzal már rosszabbul lát. A szemüvegekkel való v'zs- gálással mi tehát a teljes hypermetropiának (h. totalis) csak egy részét tudjuk kimutatni (h. manifesta), míg hátralevő része ezen szubjektív vizsgáláskor rejtve marad (h. latens). Minél erősebb a túllátó szem alkalmazkodása, annál kevésbbé lazul el convex üvegek elébetartásakor. Ezért gyermekeknél és fiatal embereknél a hypermetropiának csak igen
