Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
4S pont a szem mögött 100 cm = 1 m távolba esik, a hypermetropia 1 clioptriás, ha 50 cm = y2 m-nyire esik, 2 dioptriás stb. A nem alkalmazkodó hypermetropiás szem ideghártyáján tehát sem a végtelen távolságból jövő párhuzamos sugarak, sem a véges távolságból jövő széttérő sugarak nem adhatnak éles képet. Ezért a túllátó ember sem a távoleső, sem pedig a közeleső tárgyakat nem láthatja élesen, ha csak alkalmazkodási képességét fel nem használja arra, hogy a szemébe jutó fénysugarakat a kellő mértékig összetérítse. Ez meg is történik, úgy, hogy a túllátó szemű ember, ha alkalmazkodása elég nagy, a túllátóságot ennek segítségével kijavítja ; az alkalmazkodás folytán erősebben megdomborodott lencse annyira összetérítheti a fénysugarakat, hogy az ideghártyán éles képek képződhetnek (24. ábra). A hypermetropiás szemnek tehát, hogy élesen lásson, nemcsak közeli, de távoleső tárgyak megnézésekor is alkalmazkodnia kell. A túllátó szemű ember, amíg alkalmazkodási képessége a túllátó- ság fokához képest elég nagy, semmi kellemetlenséget nem tapasztal. Nehézségei akkor kezdődnek, amikor alkalmazkodási képessége korával gyengül. A hypermetropiás szem alkalmazkodási képessége ugyan olyan nagy, mint az emmetropiás szemé, de sokkal nagyobb mértékben van igénybe véve mint emezé. Amíg ugyanis az emmetropiás szem távolra alkalmazkodás nélkül lát élesen és összes alkalmazkodási képességét a közeire való nézésre fordíthatja, addig a hypermetropiás szem alkalmazkodásának egy részét már a távolbanézéskor is a hypermetropia kijavítására kénytelen lekötni, úgy hogy a közeibe való nézéshez már csak jóval kevesebb alkalmazkodás áll rendelkezésére ; ezért a hypermetropiás szemű ember közelpontja távolabbra esik a szemtől, mint az ugyanolyan életkorú emmetropiás szemű emberé. Ezért az ilyen szem az alkalmazkodást igénylő közeli munka végzése közben hamar elfárad ; a betűk elmosódnak, összefutnak előtte és csak bizonyos ideig tartó pihentetés után tűnnek ismét tisztán elő. Némely hypermetropiásnál az alkalmazkodásnak ez a túlságos megerőltetése a szemgolyóban és a homlok táján támadó fájdalmakat, könnyezést okoz. Ez az ú. n. asthenopia accommodativa, vagyis az alkalmazkodás megerőltetésétől eredő látási nehézség. Az állandóan megfeszített alkalmazkodással túlerőltetett sugárizomban, sőt a szem többi részeiben is állandó vérbőség támad, amely külsőleg gyakran a szemhéjszélek pirosságában vagy idült kötőhártyahurut alakjában nyilvánul, szem- tükri vizsgálatkor pedig a látóidegfő vörösebb voltával árulja el magát. Ha a szemek hosszabb ideig pihentek, a dolgozás egy ideig zavartalanul megy, azonban csakhamar újból előállanak az említett fáradási jelenségek. Ha az alkalmazkodási képesség a hypermetropia fokánál kisebb,
