Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
38 Az alkalmazkodás megbénulása. Ha a n. oculomotorius azon rostjai, amelyek az alkalmazkodás munkáját végző sugárizmot (m. ciliaris) beidegzik, megbénulnak, az alkalmazkodási képesség elv ész vagy meggyengül, minek következtében a szem csak arra a távolságra fog élesen látni, amelyre fénytörésénél fogva be van igazítva. A rendes látó, emmetropiás szemű ember tehát a távoleső tárgyakat az alkalmazkodás megbénulása mellett is élesen látja, ellenben a közeleső tárgyakra szemeit beigazítani nem tudja, úgy hogy pl. olvasni nem képes. Még érzékenyebben sújtja az alkalmazkodás megbénulása a hyper- metropiás szemet, mert ennek már a távolba való nézéshez is alkalmazkodásra van szüksége ; a túllátó szemű ember tehát, ha alkalmazkodása megbénul, sem távolra, sem közeire nem lát élesen. Legkevésbbé szenved az alkalmazkodás megbénulása miatt a közellátó, myopiás szem, mert ez már alkotásánál fogva közeleső tárgyak meglátására van beigazítva. így pl. egy három dioptriás myo- piájú szem, amelynek távolpontja a szemtől 1 3 méternyire esik, az alkalmazkodás teljes megbénulásakor is teljes élességgel látja meg a rendes olvasási távolságban lévő betűket. Öreg embereknek, akiknek lencséjük megkeményedése miatt alkalmazkodási képességük már amúgy sincs vagy igen csekély, a sugárizom bénulása alig vagy egyáltalában nem okoz kellemetlenséget. Hogy a sugárizom tökéletesen működik-e, vagy pedig teljesen, vagy részben megbénult-e (paralysis v. 'paresis accommodationis), azt az alkalmazkodási tehetség meghatározásával, a kiszámított eredménynek a fenti táblázat adataival való egybevetése útján tudjuk meg. Ugyanezen vizsgálat tájékoztat adott esetben az iránt, hogy a bénulás gyógyulásnak indult-e és milyen mértékben. Részleges bénulások alkalmával a beteg a közeleső tárgyakat néha valódi nagyságuknál kisebbeknek látja (mikropsia). Ennek az az oka, hogy neki az. ilyen tárgyak megnézésekor a szokottnál jóval nagyobb erőlködést kell kifejtenie, miért is az az érzése támad, hogy a megnézett tárgy a valóságnál közelebb van hozzá. Mivel azonban a tárgynak az ideghártyán keletkező képe nem olyan nagy, mint amilyennek a képzelt közelség mellett lennie kellene, a betegben az az érzés támad, hogy a megnézett tárgy kisebb. A bénulás vagy csak magára az alkalmazkodást szolgáló sugárizomra szorítkozik, vagy a pupilla szűkítő izmot is éri, amikor a baj a pupilla megtágulásával jár (mydriasis). Ennek az utóbb említett álla-
