Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szem functiói és a functionális szemvizsgálatok
23 képest túlságosan rövidek, vagy amelyekben a közegek fény törő ereje a kelleténél kisebb, a párhuzamos fénysugarak nem egyesülnek az ideghártyán, hanem csak valahol a szem mögött kerülnének össze, ha a szem hátulsó falán át tovább haladhatnának (13. ábra H). Ezek a szemek túllátóak vagy hypermetropiások, ideghártyájukon a távoli tárgyakról csak elmosódott képek képződnek. A túllátó ember a távoleső tárgyakat ezért csak oly módon képes mégis tisztán meglátni, hogy az alább leírandó „alkalmazkodás“ segítségével szemének fénytörő képességét fokozza. Ezzel ellenkező természetű fénytörési hiba a közellátóság vagy myopia, amelynek oka vagy az, hogy a szem a közegek fénytörő erejéhez képest túlságosan hosszú (tengelymyopia), vagy az, hogy a közegek fénytörő ereje a kelleténél nagyobb (törési myopia). Az ilyen szemekben a beléjük jutó párhuzamos fén37sugarak már az ideghártya előtt egyesülnek és az ideghártyára már csak egyesülésük után széttérve jutnak reá, minek következtében a távoleső tárgyakról ott szintén csak elmosódott képek képződnek (13. ábra M). A közellátó ember a távoleső tárgyakat csakis úgy láthatja meg tisztán, ha szemeinek túlságos erős fénytörését homorú, szóró üvegekkel csökkenti. A hypermetropiás szem fénytörése tehát az emmetropiásénál gyengébb, a myopiás szemé az emmetropiásénál erősebb. Szabálytalan vagy astigmaticus fénytörése van azoknak a szemeknek, amelyekben a közegek fénytörő ereje az egyes déllők (meridiánok) irányában más és más. Az astigmaticus szemekben pl. a függélyes sík irányában áthatoló fénysugarak más helyen egyesülnek, mint a vízszintes sík irányában áthatolok. Bárhol is legyen az ilyen szem ideghártyája, éles kép rajta soha sem képződhetik, mert kedvező esetben is legfeljebb csak az egy bizonyos síkban áthaladó sugarak egyesülnek rajta, míg a többiek vagy előtte kereszteződnek, vagy csak mögötte térnének össze. Alkalmazkodás. A szemnek megvan az a képessége, hogy különböző távolságban lévő, távolabbi és közelebbi tárgyakat egyaránt élesen lát meg. Ez csakis úgy lehetséges, ho£y közelebb eső tárgyak megnézésekor a szem fénytörése erősbödik, a távolabb esők megnézésekor gyengül: A fénytörő közegek közül alakváltozásra csakis a lencse képes, amely ruganyosságánál fogva a szükség szerint ellapulhat vagy meggömbölyödhetik. A lencsét rendes helyzetében tudvalevőleg a lencsefüggesztő szalag tartja, amely a sugártesthez tapad. Ha a sugártest izmai elernyednek, a sugártest hátrahúzódik és a lencsefüggesztő szalag megfeszül. Mivel pedig ez a szalag a lencse elülső és hátulsó fel- szmével is szoros összefüggésben van, feszülésével a lencsét laposra szorítja. Ha ellenben a sugártest izmai, különösen annak körkörösen
