Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Glaucoma
->07 duzzanat és a kötőhártya vörössége elmúlik, azonban a szem feszülése, bár jóval kisebb mértékben, mint a roham alatt, emelkedett marad. Ennek megfelelően az elülső ciliaris vivőerek is teitebbek, az ■elülső csarnok sekélyebb, a pupilla tágabb és renyhén reagál. A látóképességnek a roham alatt való erős megromlása a következő okokból ered : 1. a comea zavarossága, 2. az a vérteienség, amelyet a feszülés erős emelkedése a retinában a vérerek összenyomásával okoz, 3. s hosszabb ideig tartó rohamoknál a látóideg-rostok egy részének elsorvadása. A látóképességnek az 1. és 2. ok miatti megromlása a roham elmúltával nagyrészt megszűnik. A 3. okból eredő veszteség természetesen állandó marad. Ezért súlyosabb glaucomás rohamok után a szem látóképessége mindég kisebb, mint amilyen a roham előtt volt. Legtöbb kárt szenvednek a nyomástól a látóidegfőtől a halántéki irányba lefelé futó leghosszabb idegrostok, miért is a látótér megfelelő része — az orri oldal felső felében — megszűkül. A látótérszűkülés ilyen alakja , minden glaucomás folyamatra jellemző (78. ábra). Mint fentebb említettük, a glaucomás látóideg-excavatio létrejöttéhez hosszabb ideig tartó nyomás-emelkedés szükséges. Ezért, különösen, ha a prodromális szak rövidebb ideig tartott — közvetlenül az első roham után excavatio még nincs. Az első roham elmúlásával beálló javulás csak látszólagos. Hosz- szabb-rövidebb ideig tartó szünet után a szemen újabb, bár rendszerint gyengébb rohamok támadnak — a látóképességből pedig minden egyes roham után több és több vész el. a látótér minden irányban megszűkül, miközben a látóidegfő mindinkább kivájul és elfehéredik. A szivárványhártya a gyakran ismétlődő feszülés-emelkedés miatt lassanként sorvadásnak indul, palaszürke színt ölt és egyenetlenül meg- keskenyedik. b) A glaucoma chronicum vagy a prodromális jelenségek után lassan, úgyszólván észrevétlenül fejlődik ki vagy pedig acut glauco- mábói alakul át. A glaucoma ezen alakjánál a feszülés nem nagyon nagy fokban, de állandóan emelkedett, a szaruhártya bágyadt felszínű, a kötőhártya kissé vörös, a ciliaris vénák teltek, a csarnok sekély, az iris sorvadt, a pupilla tág, zöldesszürke, rosszul reagál, a látóidegfő fehér és excavált. 3. Glaucoma absolutum. Ügy az acut, mint a chronicus glaucoma, ha magára marad, biztosan megvakulásra vezet. Ebben az úgynevezett absolut stádiumban a glaucomás szem rendesen békés, halvány, de feszülése állandóan magas. Az elülső ciliaris vénák túlteltsége igen feltűnő. A szaruhártya érzéketlen, felszíne és átlátszósága rendes. A csarnok igen sekély.
