Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Glaucoma
GLAUCOMA.* Minden szem belsejében állandó nyomás vagy feszülés (tensio) van, amely a szem burkait bizonyos erővel belülről kifelé feszíti. Emiatt, ha a sclerát egy helyen belapítjuk, a belapított rész azonnal visszanyeri előbbi görbülését, mihelyest a nyomást megszüntetjük. Ha ez a belső feszülés bármilyen okból fokozódott, a szemet glaucomásnak mondjuk. A feszülés foka pontosan műszerekkel (Schiötz-féle tonometer) mérhető meg. A mindennapos gyakorlatban a feszülés meghatározására tapintó érzésünket használjuk ; abból az ellentállásból, amelyet a szemet megnyomó ujjaink a sclera belapításakor éreznek, különösen összehasonlítás útján következtetéseket vonhatunk valamely szem feszülésének fokára. A feszülést legcélszerűbben úgy vizsgáljuk, hogy két kezünk mutatóujjával váltakozva nyomkodjuk a lefelé néző szem felső szemhéján át a sclerát, miközben kezeink többi ujjaival a beteg arcára támaszkodunk. Célszerű a megvizsgálandó szem feszülését a beteg másik szemének vagy esetleg saját szemünk feszülésével összehasonlítani, miáltal még aránylag kisebb eltéréseket is fölfedezhetünk. A fokozott feszülés különböző fokait t -f-i, t -|-2 és t -}-3 jelzésekkel illetjük, amelyekben t (tensio normalis) a rendes feszültséget jelenti. A t-j-3 jelzést akkor használjuk, ha a szem annyira kemény, hogy sclerája be sem lapítható. Az ilyen szem megtapintásakor az az érzésünk, mintha egy tömött anyagból való golyót nyomkodnánk. (A szem feszülésének csökkenése a szem puhaságában nyilvánul. Csökkent a feszülése minden olyan szemnek, amelyen nyílás van pl. sérülés vagy műtét következtében. Máskülönben a szem feszülésének tartós csökkenése súlyos uveagyuladások, retinaleválások következtében állhat elő és a szem kezdődő sorvadásának (atrophia bulbi) egyik tünete. A feszülés csökkenése t—-1 (2, 3)-al jelezhető.) A feszülés emelkedésének mindig az az lka, hogy a szemgolyó tartalma megnövekedett és pedig azért, mert a szem elülső részében * A népies „zöld hályog“ elnevezés onnan ered, hogy a betegség bizonyos alakjainál a pupilla területe zöldes-szürkének szokott látszani.
