Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A lencse betegségei
185 fekvéskor azonban eltűnik, mert ilyenkor a mag a lencse hátulsó tokjára fekszik és a pupilla egész területében csak az egynemű folyadék látszik meg. A lencse mag folytonos hely változásai miatt lassanként megkopik és mindég kisebbé válik. A zsugorodással vagy elfolyósodással járó „túlérési“ folyamatok olyan lencsében, amelynek az egyén fiatal kora miatt magja még nincs, a leírtaknál még nagyobb alakváltozásokat okoznak. így egy fiatalkori hályog folytonos zsugorodása miatt a lencse ráncos felszínű hártyává töpörödhetik (c. membranacea, s. arida siliquata). Ilyen esetekben néha a lencsének a homlok síkja irányában való összezsugorodása miatt a pupilla szélei részei ismét feketéileni kezdenek. Ha egy fiatalkori hályog elfolyósodik, a lencsetok csak tej szerű folyadékot foglal magában (c. lactea s. fluida). Igen hosszú időn át a szemben maradó túlérett hályogok elmesze- sedhetnek (c. calcarea). A meszes hályogok élénk fehér színükről ismerhetők fel. A hályogok aetiologiája. A haladó természetű hályogok legnagyobb része öregebb, többnyire az 50-ik életéven túl lévő embereknél keletkezik, eddigelé még teljesen ki nem derített okokból (c. senilis). Egy újabb feltevés szerint az öregedő szervezetben sejtmérgek (cytotoxinok) felhalmozódása, egv másik szerint a lencseszövet fenntartásához szükséges tápláló anyagok hiánya okozná a lencse elszúrkülését. Az öreg ember szemein észlelt hályog természetesen csak akkor tekintendő az öregedés következményének, ha sem a szemnek, sem a szervezetnek valamely egyéb megbetegedése a hályogképződést meg nem magyarázza. Minél idősebb a há- lyogos beteg, annál nagyobb a sclerotizált lencsemag. A lencse közepéből künduló sclerosis némely kivételes esetben a lencse egész tömegére kiterjed. Ilyenkor a lencse kemény tömeggé alakul, amely áttünő ugyan, de barnás színe miatt a látást igen megrontja (c. nigra s. brunea). A fiatalkori hályogok (c. juvenilis) egy része veleszületett (c. congenita), más része a gyermekkor vagy serdültebb kor folyamán képződik. A veleszületett hályog többnyire mindkét szemen támad és néha egyes családokban mint öröklékeny baj fordul elő. Az alkati betegségek közül leginkább a diabetes okoz hályogot, amelynek megoperálása a cukorbetegeken ejtett sebek ismeretes rossz gyógyulása miatt kevésbé jó kilátásokat nyújt, mint egy különben egészséges emberen végzett hályogműtét. Ezeken, a szervezet általános állapotával többé-kevésbé összefüggő hályogokon kívül vannak olyanok, amelyek a szemre szorítkozó helybeli okokból erednek.
